Csóközön!♥
Meghoztam a 21. fejezetet is, amely még mindig Averyről és Dawnról szól, azonban nem került bele minden, amit szerettem volna, mert akkor túl hosszú fejezetet kellene olvasnotok (7-8 oldalas lett volna).
Fontos! Sajnos ez a nyár is véget ért (használjátok ki ezt a 3 napot még!), és ahogy a suli elkezdődik, egyre több lesz a tanulnivaló, kevesebb időm lesz írni. Remélhetőleg ti is tanulással fogjátok tölteni a napjaitokat és nem a gép előtt fogtok unatkozni (nem, az még mindig nem menő, ha úgy állsz hozzá a dolgozatokhoz, hogy á, csak legyen meg a kettes oszt' csá). Nekem idén érettségi, ez mellett pedig nem igazán lesz időm írni. Az első két hétben igyekszem minél több fejezetet megírni előre, ezek azonban nem fognak felkerülni. Szeptember elsejétől heti egy rész jön, az is pénteken. Így ti is el tudjátok olvasni hétvégén, ha van egy kis időtök, és nekem is lesz időm átnézni a fejezetet és felrakni.
A 21. fejezetről még annyit: várom a tippeket, vajon ki küldte az sms-t!;)
Köszönöm szépen az eddigi visszajelzéseket és pipákat, valamint a 11700+ oldalmegtekintést. Továbbra is lehet kommentet írni, nem harapok ám!;)
Jó olvasást kívánok mindenkinek!:)
Puszi,
Raina
21. Csajos nap
Jó, talán nem volt
igazi csók, ugyanis a srác hiába próbálkozott, én nem voltam hajlandó
szétnyitni a szám. Egy szájra puszi, na, az már találóbb megnevezés. Amikor egy
lépést hátráltam, láttam a szemeiben égő tüzet, s tudtam, jóval többet szeretne
ennél. Mérget vettem volna rá, hogy a pasi minden követ megmozgat annak
érdekében, hogy megtaláljon ma este. A játék elkezdődött, és szegény
szerencsétlen hiába hitte azt, hogy ő a vadász, az a helyzet, hogy egy prédánál
nem volt több.
Rákacsintottam, s
néhány döbbent szempár kíséretében kisétáltam a kávézóból. Dawn aggodalmas
tekintettel vizslatott, de amikor mellé értem, csak felsóhajtott, s a fejét
rázva indult el. Én követtem őt, vidáman rugdostam egy apró kavicsot, de szólni
egy szót sem szóltam. Nem sok esélyt láttam rá, hogy a srác végül kiköt
Dawnnál, ez miatt viszont egy cseppet sem bánkódtam. Biztosra vettem, hogy több
tucatnyi pasi fog ma este körbevenni, némelyikük talán jobb társaság is lesz,
mint ő. Én semmit sem veszítek, ő viszont annál többet.
– Nem hiszem el, hogy
ezt tetted! – szólalt meg Dawn néhány méter után. – Azt hittem, hogy te és
Castiel…
Elharapta a mondat
végét, de már késő volt. Hirtelen álltam meg, meglepetten és kissé dühösen
meredtem rá.
– Igen, Dawn, mit
hittél? Hogy Castiel karjai közé vetem magam, csak mert kimentett egy égő
raktárból? – felhorkantottam. – Ugyan, kérlek! Különben is, Castiel jól el van
a többi lánnyal…
Tovább indultam volna,
ha Dawn nem áll elém. Szomorú arccal nézett fel rám, és kezdtem rosszul érezni
magam. Lehet, hogy megbántottam, és még csak észre sem vettem?
– Avery, te szerelmes
vagy Castielbe, ugye? – Tiltakozásra nyitottam a szám, de Dawn folytatta. –
Miatta csinálod ezt, nem igaz? Meg akarod neki mutatni, hogy téged aztán nem
érdekel, kivel van együtt, pedig nagyon is érdekel. Igazam van?
Félelmetes, hogy Dawn
ennyire egyszerűen képes megfogalmazni valamit, amiről nekem eddig még csak
fogalmam sem volt. Éreztem, hogy valami nincs rendben velem, hogy a kelleténél
talán többet foglalkozom azzal, mi történik Castiellel, de így még sosem
gondoltam bele. Minden, amit teszek, az miatta van?
Kusza gondolataim
ellenére felnevettem.
– Én? Szerelmes?
Castielbe? Komolyan ezt hiszed? Butus! – Belé karoltam, s úgy folytattuk tovább
az utunkat. – Dawn, te tudod a legjobban, hogy még sosem voltam szerelmes, és
hogy mit gondolok Castielről.
– Igen, de a csók
múltkor? És… meghívott a próbájukra! Mióta Deborah elment, egy lány nem
hallotta őket zenélni. Te lettél volna az első. Ez… azt hittem, ez jelent
valamit. Hogy te és Castiel végre megpróbáljátok együtt.
Felsóhajtottam.
– Mi lenne, ha estig
hanyagolnánk a pasikat és másról beszélnénk? Kezd elegem lenni abból, hogy
minden körülöttük forog.
A témáról ugyan nem
tudtunk megfeledkezni, az viszont nem esett nehezünkre, hogy Castielt és Leót
figyelmen kívül hagyjuk, bár időnként a gondolataim visszatértek a vöröshöz.
Dawn alaposan beszámolt arról a két napról, amit nem az iskolában töltöttem,
így legalább egy kicsit úgy éreztem, semmiről sem maradtam le. Jó volt egy kis
időre elnyomni magamban az égő raktár emlékeit, ami folyamatosan gyötört, még
éjszakánként is.
Dawntól megtudtam, hogy
idén a mi osztályunk rendezheti meg a halloween-i bulit. Az iskolánk évente szervez
ilyet, minden ostoba ünnepnek, de legalább egy kis életet visznek ezzel az
unalmas és fárasztó hétköznapokba. Az ötletek még nem születtek meg, sőt, az
osztály nagy részét annyira nem érdekli ez az egész, hogy még csak a
feladatokat sem osztották el. Ha én ott lettem volna, valószínűleg már
pörögnének a dolgok. Úgy döntöttem, hétfőn megkeresem az osztályfőnököt és az
igazgatónőt, hogy jelentkezzek a buli főszervezőjének. Fogalmam sem volt, mit
szeretnék még, vagy hogyan, de ezen még volt időm agyalni, ha pedig sikerül a
többieket is rábeszélnem, hogy az egész jó szórakozás meg minden, talán együtt
kitalálunk valami ütőset. Azt akartam, hogy a következő osztályok is emlegessék
még, micsoda fantasztikus bulit csináltunk.
Bő negyed óra után
megérkeztünk a Lévesque házhoz, hogy magunkhoz vegyünk néhány ruhát, amiben
majd edzhetünk. Ugyan pár centivel magasabb voltam Dawnnál, a méreteink
nagyjából megegyeztek, így mindenféle akadály nélkül felvehettünk egymás
ruháit; talán túl sokszor éltünk már ezzel a lehetőségünkkel, de hát mit tehet
az ember, ha a stílusa majdnem pontosan ugyanolyan, mint a legjobb barátnőjéé?
– Biztos, hogy egy
edzőteremben akarsz izzadni egy tucat büdös izomagy között? – Dawn fintorogva
dobott felém egy neonrózsaszín trikót és egy fekete rövidnadrágot, hogy
felpróbáljam.
– Már mondtam, hogy van
külön rész nők számára. Ha nem szeretnél pasik között edzeni, nem muszáj. De
csak úgy megjegyzem, a női kardióban nincs futógép, szóval futni nem tudsz.
Dawn felkapta a fejét.
– Jézus, ki mondta,
hogy futni akarok? Nem bírnám! – leült az ágyára. – Biztos, hogy ezt szeretnéd?
Elmehetnénk jógázni is, ott legalább nem leszel büdös.
Felnevettem.
– Drágám, nekem még
izzadtan is csodás illatom van. Különben meg… – Magamra kaptam a nadrágot és a
tükör elé álltam. – A jógától nem lesz ilyen formás fenekem, szóval muszáj
edzenem. – Az említett testrészemre mutattam. – Keményen dolgoztam, hogy így
nézzen ki, nem fogom elcseszni!
– Nem vitatkozom veled
– sóhajtott lemondóan.
Rámosolyogtam. – Azt
jól teszed.
A szemét forgatta,
aztán a táskájába dobta azokat a ruhákat, amiket magunkkal viszünk. Egy kis
pénzt is magához vett, és még indulás előtt felhívta az anyukáját. Én addig
türelmesen vártam és egy almát eszegettem. Némi energiára szükségem volt, és
két kávén kívül más még nem volt bennem. Amíg várakoztam, eldöntöttem, hogy
visszaszoktatom magam a reggeli futásokhoz, legalább addig, amíg nem jönnek be
a hidegek, és ma megveszem a havi bérletem is, és hetente kétszer, esetleg
háromszor meglátogatom az edzőtermet is. Az anyagcserém szerencsére kiválóan
működött, nagyjából mindent megehettem, de az utóbbi időben több egészségtelen
kaja csúszott le, mint kellett volna, szóval mostantól arra is odafigyelek, mit
eszem. Persze, nem fogom a kalóriákat számolgatni, mint Dawn, de azért ügyelni
fogok arra, hogy milyen minőségű ételt veszek meg és tömök magamba. Azt hiszem, meg kell tanulnom főzni.
– Oké, mehetünk! –
fordult felém, miután lerakta a telefont. – Anya puszil és azt mondta, mindenképpen
adjam át, mennyire örül, hogy nem történt semmi baj.
Ennyit arról, hogy a
csajos nap elfeledteti velem a szerdai borzalmakat. Csak bólintottam, s
megindultam a bejárati ajtó felé.
Gyalog tettük meg azt a
pár utcányi távolságot az edzőteremig. A hely nem volt túl nagy, és nem is
valami népszerű, de a felszerelések szinte teljesen újak, ráadásul az árak sem
olyan eget rengetően magasak. Leginkább a légkör miatt szerettem odajárni.
Mindenki közvetlen volt a másikkal, és a személyi edzők is – bár rájuk még
sosem volt szükségem –, kedvesek voltak mindenkivel, még bunkó tagokkal is.
Biztos voltam benne, hogy Dawn is megszereti a helyet, arra azonban már nem
láttam túl sok esélyt, hogy gyakran eljön velem.
– Nem emlékszem, mikor
kezdtél el komolyabban az edzéssel foglalkozni… – jegyzete meg Dawn, mikor már
az előtérben ácsorogtunk, várva arra, hogy megjelenjen valamelyik edző, akitől
napi belépőt és kulcsot kérhetünk.
– Néha úgy tűnik,
mintha egész életemben ezt csináltam volna – válaszoltam. – Egyébként valamikor
az után találtam meg ezt a helyet, hogy megkaptam a táncművészeti
bizonyítványom. Kellett valami, amivel pótolhatom a heti kétszer másfél órás
mozgást.
Mindketten felkaptuk a
fejünket, mikor a pult mögött megjelent a huszonöt éves Eric. Ő volt az egyik
személyi edző, talán a legjobb. Másfél éve dolgozik itt, és ez alatt az idő
alatt mondhatni összebarátkoztunk. Amikor éppen pihenőt tartottam az egész
napos edzéseim során, sokszor jöttem le hozzá beszélgetni, és amilyen jól néz
ki, olyan jó humorérzékkel áldotta meg a sors. Szinte igazságtalan volt ez a
tökéletesség, de azért bírtam őt. Nem mellesleg, talán ő az egyetlen olyan
jóképű pasi, akitől soha nem akartam semmit.
Eric elmosolyodott,
mikor meglátott.
– Avery! Már vártam,
mikor jössz legközelebb. Nem láttalak mostanában.
A pultra könyököltem.
– Á, nem telt ki az időmből.
Fel is szedtem pár kilót, látod?
Eric alaposan
végigmért, majd azokat a hatalmas, zöldes barna szemeit az enyémbe fúrta.
– Nem látszik. – A
vállam fölött Dawnra nézett, és a mosolya még szélesebb lett. – Ki a barátnőd?
A fejemre csaptam.
– Ó, hogy én milyen
pofátlan vagyok! Dawn, ő a kedvenc személyi edzőm, Eric, Eric, ő itt a legjobb
barátnőm, Dawn.
Eric vidáman
köszöntötte Dawnt, a lány viszont vörös fejjel nyögött ki egy köszönést, aztán
lesütötte a szemét. Oké, talán nem kellene a kerítőnőt játszanom, de ők ketten
egészen aranyos páros lennének. Azon kezdtem gondolkodni, hogyan hozhatnám
össze őket, de mire észbe kaptam, ők már nevetgéltek is. Hm, talán most nincs szükség a segítségemre.
Eric tanácsokat adott
Dawnnak, hogy melyik gépeket kellene használnia és mennyi ideig, ha valamilyen hatást
el szeretne érni, de mégse izzadjon meg annyira.
Dawn pedig csak úgy csüngött a szavain, és erősen kételkedtem abban, hogy
felfogta, mit is mondott a srác, de mindegy, nem szólok én. Öt perc vihorászás
után Eric odaadta az egyik szekrény kulcsát Dawnnak, aki kifizette a napi
belépőt, utána pedig én is megvettem a havi bérletet. Nagy nehezen sikerült
legjobb barátnőmet felrángatni a lépcsőn az öltözők felé, de közben többször is
visszapillantott Ericre. Én csak a szememet forgattam.
– Nem is mondtad, hogy
ilyen helyes és humoros pasikat is ismersz – mondta vigyorogva, miközben
átcserélte a ruháit.
– Nem meséltem neked
még Ericről? – A homlokomat ráncoltam. Biztosan
megemlítettem őt, ha többször nem is, hát egyszer tuti.
Én is magamra kaptam a
ruháimat, közben Dawnt hallgattam, aki máris kezdett belezúgni a srácba. Néha
irigyeltem őt, amiért ilyen könnyen szerelembe esik, de sajnáltam is, mert így
túl sok csalódás éri. Jó, mondjuk nem normális dolog, amit csinál, ahogy az
sem, amit én teszek. Valószínűleg Dawn egy fokkal jobb, ő visz valamiféle
érzést a kapcsolataiba, ellentétben velem. Nekem sosem az érzelmekről szóltak a
dolgok, inkább a feledésről és a szórakozásról.
– Hé, mit csinálsz? –
Ijedten figyeltem, ahogy Dawn felül a szobabiciklire.
– Edzek, ha már
iderángattál. Vagy nem annak látszik?
Magamhoz vettem néhány
papírt, ami a teremben volt, s a fertőtlenítős flakont és Dawn kezébe nyomtam.
– Először fertőtleníts!
Tudod te, mennyi baci van azokon a gépeken?
A szemét forgatta, de
azért elkezdte letisztítani a szobabiciklit. Utána megmutattam neki, hogyan
tudja elindítani, beállítottam neki fél órára – volt egy olyan érzésem, hogy
nem fogja bírni –, aztán én is lefertőtlenítettem az egyik elliptikus trénert,
és azon edzettem. A testem el volt szokva az ilyesfajta mozgástól, de
egyhuzamban lenyomtam negyvenöt percet, és ezért büszke voltam magamra. Mikor
befejeztem, lerohantam, hogy vegyek magamnak egy kisebb vizet, aztán
visszamentem Dawnhoz, aki fáradtan terült el a földön.
– Ez rohadt fárasztó és
fájdalmas. Jó ég, hogy bírtad ennyi ideig? Én csak ültem, mégis tíz perc után
kikészültem.
Leültem mellé.
– Gyakrabban járok
ilyen helyekre, mint te. Ha többször eljössz, te is bírni fogod!
Felnyögött.
– Ó, én többet be nem teszem
ide a lábam! – A vizes palackra mutatott. – Hadd igyak belőle! – átnyújtottam
neki félig üres üveget, mire mohón inni kezdett. – Oké, most már mehetünk!
– Dehogy megyünk! Még
le akartam menni futni.
Dawn úgy nézett rám,
mint aki szellemet látott.
– Neked teljesen lement
az eszed!
Csak nevettem, és
segítettem Dawnnak felállni. Lefelé menet megbeszéltük, hogy amíg én futok,
addig ő dumálhat Ericcel. Füles nem volt nálam, így a futás alatt kénytelen
voltam a rádiót hallgatni, amiben rosszabbnál rosszabb zenék mentek. Fél órát
töltöttem a futópadon, mikor úgy döntöttem, kezdetnek ennyi mozgás megfelel, s
az üres vizes palackkal együtt visszasétáltam az előtérbe, ahol Eric és Dawn
még mindig beszélgettek. Amikor Dawn rám nézett, elmosolyodott.
– Már azt hittem, sosem
jössz ki onnan.
Mellé léptem.
– Á, bírtam volna még
tovább is, de gondoltam, már nagyon unatkozol. Meg azért már elég éhes vagyok –
felnevettem, aztán Erichez fordultam. – Még egy vizet vennék.
Már szaladtam is volna
fel az öltözőbe, hogy lehozzam a pénzt, de Eric utánam szólt.
– Hagyd csak, a ház
ajándéka – mosolygott rám.
Rövid ideig még
beszélgettünk és vihorásztunk, aztán Dawn és Eric számot cseréltek, és
megbeszélték, hogy az esti bulin találkoznak. Dawn szinte a föld felett
lebegett az öltözőben, és be nem állt a szája. Én csak félig figyeltem rá, a
telefonommal voltam elfoglalva. Ez alatta rövid idő alatt legalább tizenöt
ember jelzett vissza, hogy tud jönni, néhányuk még vendéget is hoz magával.
Izgatottan vártam már az estét, úgy éreztem, ez egy fantasztikus buli lesz.
Tovább néztem az
üzeneteket, némelyikre még válaszoltam is, aztán úgy döntöttem, ideje öltözni.
Aztán a szemem megakadt egy sms-en, amit húsz perce küldtek, és amelyhez nem
tartozott név. A szívem hevesen kezdett verni a rémülettől, és annak ellenére,
hogy egy öltözőben voltam, paranoiásan körbenéztem, aztán vissza a telefonom
kijelzőjére, hogy meggyőződjek róla, valóban az van odaírva, amit először
olvastam. Bármennyire is reménykedtem benne, még mindig ugyanazzal az egy szóval
néztem farkasszemet. Vajon az-az ember küldte, aki a raktárt is felgyújtotta? Így
akarja a tudtomra adni, hogy a nyomomban van, és figyeli minden lépésem?
Megvagy!
Nagyon jól írsz ,még csak ma kezdtem el olvasni a blogot és egész nap le sem tudtam szakadni rola XD És tök jo ,hogy te nem három éves szinten írsz pl.: nem lesz az első fejezetben szerelem ,es szep kerek mondatokat fogalmazol :) Már várom a folytit,mikor lesz?
VálaszTörlésKöszönöm szépen, örülök, hogy elnyerte a tetszésed!:) Van már némi tapasztalatom az írás terén, és tudom, hogy bontakoztassam ki a dolgokat, ez az oka, hogy nem hozom össze az első fejezetben a karaktereimet. :)
VálaszTörlésElméletileg pénteken, de mint már említettem, az idei tanév végén érettségizem, szóval túl gyakran nem lesz időm írni. Még kérdéses, hogy néz ki az órarendem, mennyi változtatás lesz még, de igyekszem magam tartani a pénteki időpontokhoz. :)
Akkor ma lesz folytatád? Ha igen kb. Mikorra tudod felrakni?
VálaszTörlésMa mindenképpen felkerül, amint átnéztem (igen, már kész van) és átszíneztem hozzá a képet. :)
TörlésRemek alig várom :)
VálaszTörlésMár fent is van!:)
TörlésNagyon jó!Le sem tudomtenni mert mindig úgy fejezed be a fejezetet hogy minden olvasód a haját tépi idegesen hogy vajon mi jöhet még a következő részekben!!
VálaszTörlésEdzőterem *.* Most bűntudatot keltettél bennem, amiért idén még nem voltam...
VálaszTörlésHát igen, az elején én sem tudtam, hogy kell használni a gépeket és teljesen el voltam alélva, hogy mennyi lehetőség van! :D
Érdes fordulat... valamiért úgy érzem, nem lesz felhőtlen ez a házbuli.
xoxo,
T
Áh, nekem sajnos már jó ideje mellőznöm kell, pedig nagyon hiányzik egy jó kis edzés ><
TörlésAz első alkalommal nagyon hülyén éreztem magam, mert a legjobb barátnőmnek kellett mindent megmutatnia. Második alkalommal már kicsit jobban ment. :D