2014. augusztus 29., péntek

21. Csajos nap

Csóközön!♥

Meghoztam a 21. fejezetet is, amely még mindig Averyről és Dawnról szól, azonban nem került bele minden, amit szerettem volna, mert akkor túl hosszú fejezetet kellene olvasnotok (7-8 oldalas lett volna).

Fontos! Sajnos ez a nyár is véget ért (használjátok ki ezt a 3 napot még!), és ahogy a suli elkezdődik, egyre több lesz a tanulnivaló, kevesebb időm lesz írni. Remélhetőleg ti is tanulással fogjátok tölteni a napjaitokat és nem a gép előtt fogtok unatkozni (nem, az még mindig nem menő, ha úgy állsz hozzá a dolgozatokhoz, hogy á, csak legyen meg a kettes oszt' csá). Nekem idén érettségi, ez mellett pedig nem igazán lesz időm írni. Az első két hétben igyekszem minél több fejezetet megírni előre, ezek azonban nem fognak felkerülni. Szeptember elsejétől heti egy rész jön, az is pénteken. Így ti is el tudjátok olvasni hétvégén, ha van egy kis időtök, és nekem is lesz időm átnézni a fejezetet és felrakni.

A 21. fejezetről még annyit: várom a tippeket, vajon ki küldte az sms-t!;)

Köszönöm szépen az eddigi visszajelzéseket és pipákat, valamint a 11700+ oldalmegtekintést. Továbbra is lehet kommentet írni, nem harapok ám!;)

Jó olvasást kívánok mindenkinek!:)

Puszi,
Raina


21. Csajos nap
Jó, talán nem volt igazi csók, ugyanis a srác hiába próbálkozott, én nem voltam hajlandó szétnyitni a szám. Egy szájra puszi, na, az már találóbb megnevezés. Amikor egy lépést hátráltam, láttam a szemeiben égő tüzet, s tudtam, jóval többet szeretne ennél. Mérget vettem volna rá, hogy a pasi minden követ megmozgat annak érdekében, hogy megtaláljon ma este. A játék elkezdődött, és szegény szerencsétlen hiába hitte azt, hogy ő a vadász, az a helyzet, hogy egy prédánál nem volt több.
Rákacsintottam, s néhány döbbent szempár kíséretében kisétáltam a kávézóból. Dawn aggodalmas tekintettel vizslatott, de amikor mellé értem, csak felsóhajtott, s a fejét rázva indult el. Én követtem őt, vidáman rugdostam egy apró kavicsot, de szólni egy szót sem szóltam. Nem sok esélyt láttam rá, hogy a srác végül kiköt Dawnnál, ez miatt viszont egy cseppet sem bánkódtam. Biztosra vettem, hogy több tucatnyi pasi fog ma este körbevenni, némelyikük talán jobb társaság is lesz, mint ő. Én semmit sem veszítek, ő viszont annál többet.
– Nem hiszem el, hogy ezt tetted! – szólalt meg Dawn néhány méter után. – Azt hittem, hogy te és Castiel…
Elharapta a mondat végét, de már késő volt. Hirtelen álltam meg, meglepetten és kissé dühösen meredtem rá.
– Igen, Dawn, mit hittél? Hogy Castiel karjai közé vetem magam, csak mert kimentett egy égő raktárból? – felhorkantottam. – Ugyan, kérlek! Különben is, Castiel jól el van a többi lánnyal…
Tovább indultam volna, ha Dawn nem áll elém. Szomorú arccal nézett fel rám, és kezdtem rosszul érezni magam. Lehet, hogy megbántottam, és még csak észre sem vettem?
– Avery, te szerelmes vagy Castielbe, ugye? – Tiltakozásra nyitottam a szám, de Dawn folytatta. – Miatta csinálod ezt, nem igaz? Meg akarod neki mutatni, hogy téged aztán nem érdekel, kivel van együtt, pedig nagyon is érdekel. Igazam van?
Félelmetes, hogy Dawn ennyire egyszerűen képes megfogalmazni valamit, amiről nekem eddig még csak fogalmam sem volt. Éreztem, hogy valami nincs rendben velem, hogy a kelleténél talán többet foglalkozom azzal, mi történik Castiellel, de így még sosem gondoltam bele. Minden, amit teszek, az miatta van?
Kusza gondolataim ellenére felnevettem.
– Én? Szerelmes? Castielbe? Komolyan ezt hiszed? Butus! – Belé karoltam, s úgy folytattuk tovább az utunkat. – Dawn, te tudod a legjobban, hogy még sosem voltam szerelmes, és hogy mit gondolok Castielről.
– Igen, de a csók múltkor? És… meghívott a próbájukra! Mióta Deborah elment, egy lány nem hallotta őket zenélni. Te lettél volna az első. Ez… azt hittem, ez jelent valamit. Hogy te és Castiel végre megpróbáljátok együtt.
Felsóhajtottam.
– Mi lenne, ha estig hanyagolnánk a pasikat és másról beszélnénk? Kezd elegem lenni abból, hogy minden körülöttük forog.
A témáról ugyan nem tudtunk megfeledkezni, az viszont nem esett nehezünkre, hogy Castielt és Leót figyelmen kívül hagyjuk, bár időnként a gondolataim visszatértek a vöröshöz. Dawn alaposan beszámolt arról a két napról, amit nem az iskolában töltöttem, így legalább egy kicsit úgy éreztem, semmiről sem maradtam le. Jó volt egy kis időre elnyomni magamban az égő raktár emlékeit, ami folyamatosan gyötört, még éjszakánként is.
Dawntól megtudtam, hogy idén a mi osztályunk rendezheti meg a halloween-i bulit. Az iskolánk évente szervez ilyet, minden ostoba ünnepnek, de legalább egy kis életet visznek ezzel az unalmas és fárasztó hétköznapokba. Az ötletek még nem születtek meg, sőt, az osztály nagy részét annyira nem érdekli ez az egész, hogy még csak a feladatokat sem osztották el. Ha én ott lettem volna, valószínűleg már pörögnének a dolgok. Úgy döntöttem, hétfőn megkeresem az osztályfőnököt és az igazgatónőt, hogy jelentkezzek a buli főszervezőjének. Fogalmam sem volt, mit szeretnék még, vagy hogyan, de ezen még volt időm agyalni, ha pedig sikerül a többieket is rábeszélnem, hogy az egész jó szórakozás meg minden, talán együtt kitalálunk valami ütőset. Azt akartam, hogy a következő osztályok is emlegessék még, micsoda fantasztikus bulit csináltunk.
Bő negyed óra után megérkeztünk a Lévesque házhoz, hogy magunkhoz vegyünk néhány ruhát, amiben majd edzhetünk. Ugyan pár centivel magasabb voltam Dawnnál, a méreteink nagyjából megegyeztek, így mindenféle akadály nélkül felvehettünk egymás ruháit; talán túl sokszor éltünk már ezzel a lehetőségünkkel, de hát mit tehet az ember, ha a stílusa majdnem pontosan ugyanolyan, mint a legjobb barátnőjéé?
– Biztos, hogy egy edzőteremben akarsz izzadni egy tucat büdös izomagy között? – Dawn fintorogva dobott felém egy neonrózsaszín trikót és egy fekete rövidnadrágot, hogy felpróbáljam.
– Már mondtam, hogy van külön rész nők számára. Ha nem szeretnél pasik között edzeni, nem muszáj. De csak úgy megjegyzem, a női kardióban nincs futógép, szóval futni nem tudsz.
Dawn felkapta a fejét.
– Jézus, ki mondta, hogy futni akarok? Nem bírnám! – leült az ágyára. – Biztos, hogy ezt szeretnéd? Elmehetnénk jógázni is, ott legalább nem leszel büdös.
Felnevettem.
– Drágám, nekem még izzadtan is csodás illatom van. Különben meg… – Magamra kaptam a nadrágot és a tükör elé álltam. – A jógától nem lesz ilyen formás fenekem, szóval muszáj edzenem. – Az említett testrészemre mutattam. – Keményen dolgoztam, hogy így nézzen ki, nem fogom elcseszni!
– Nem vitatkozom veled – sóhajtott lemondóan.
Rámosolyogtam. – Azt jól teszed.
A szemét forgatta, aztán a táskájába dobta azokat a ruhákat, amiket magunkkal viszünk. Egy kis pénzt is magához vett, és még indulás előtt felhívta az anyukáját. Én addig türelmesen vártam és egy almát eszegettem. Némi energiára szükségem volt, és két kávén kívül más még nem volt bennem. Amíg várakoztam, eldöntöttem, hogy visszaszoktatom magam a reggeli futásokhoz, legalább addig, amíg nem jönnek be a hidegek, és ma megveszem a havi bérletem is, és hetente kétszer, esetleg háromszor meglátogatom az edzőtermet is. Az anyagcserém szerencsére kiválóan működött, nagyjából mindent megehettem, de az utóbbi időben több egészségtelen kaja csúszott le, mint kellett volna, szóval mostantól arra is odafigyelek, mit eszem. Persze, nem fogom a kalóriákat számolgatni, mint Dawn, de azért ügyelni fogok arra, hogy milyen minőségű ételt veszek meg és tömök magamba. Azt hiszem, meg kell tanulnom főzni.
– Oké, mehetünk! – fordult felém, miután lerakta a telefont. – Anya puszil és azt mondta, mindenképpen adjam át, mennyire örül, hogy nem történt semmi baj.
Ennyit arról, hogy a csajos nap elfeledteti velem a szerdai borzalmakat. Csak bólintottam, s megindultam a bejárati ajtó felé.
Gyalog tettük meg azt a pár utcányi távolságot az edzőteremig. A hely nem volt túl nagy, és nem is valami népszerű, de a felszerelések szinte teljesen újak, ráadásul az árak sem olyan eget rengetően magasak. Leginkább a légkör miatt szerettem odajárni. Mindenki közvetlen volt a másikkal, és a személyi edzők is – bár rájuk még sosem volt szükségem –, kedvesek voltak mindenkivel, még bunkó tagokkal is. Biztos voltam benne, hogy Dawn is megszereti a helyet, arra azonban már nem láttam túl sok esélyt, hogy gyakran eljön velem.
– Nem emlékszem, mikor kezdtél el komolyabban az edzéssel foglalkozni… – jegyzete meg Dawn, mikor már az előtérben ácsorogtunk, várva arra, hogy megjelenjen valamelyik edző, akitől napi belépőt és kulcsot kérhetünk.
– Néha úgy tűnik, mintha egész életemben ezt csináltam volna – válaszoltam. – Egyébként valamikor az után találtam meg ezt a helyet, hogy megkaptam a táncművészeti bizonyítványom. Kellett valami, amivel pótolhatom a heti kétszer másfél órás mozgást.
Mindketten felkaptuk a fejünket, mikor a pult mögött megjelent a huszonöt éves Eric. Ő volt az egyik személyi edző, talán a legjobb. Másfél éve dolgozik itt, és ez alatt az idő alatt mondhatni összebarátkoztunk. Amikor éppen pihenőt tartottam az egész napos edzéseim során, sokszor jöttem le hozzá beszélgetni, és amilyen jól néz ki, olyan jó humorérzékkel áldotta meg a sors. Szinte igazságtalan volt ez a tökéletesség, de azért bírtam őt. Nem mellesleg, talán ő az egyetlen olyan jóképű pasi, akitől soha nem akartam semmit.
Eric elmosolyodott, mikor meglátott.
– Avery! Már vártam, mikor jössz legközelebb. Nem láttalak mostanában.
A pultra könyököltem.
– Á, nem telt ki az időmből. Fel is szedtem pár kilót, látod?
Eric alaposan végigmért, majd azokat a hatalmas, zöldes barna szemeit az enyémbe fúrta.
– Nem látszik. – A vállam fölött Dawnra nézett, és a mosolya még szélesebb lett. – Ki a barátnőd?
A fejemre csaptam.
– Ó, hogy én milyen pofátlan vagyok! Dawn, ő a kedvenc személyi edzőm, Eric, Eric, ő itt a legjobb barátnőm, Dawn.
Eric vidáman köszöntötte Dawnt, a lány viszont vörös fejjel nyögött ki egy köszönést, aztán lesütötte a szemét. Oké, talán nem kellene a kerítőnőt játszanom, de ők ketten egészen aranyos páros lennének. Azon kezdtem gondolkodni, hogyan hozhatnám össze őket, de mire észbe kaptam, ők már nevetgéltek is. Hm, talán most nincs szükség a segítségemre.
Eric tanácsokat adott Dawnnak, hogy melyik gépeket kellene használnia és mennyi ideig, ha valamilyen hatást el szeretne érni, de mégse izzadjon meg annyira. Dawn pedig csak úgy csüngött a szavain, és erősen kételkedtem abban, hogy felfogta, mit is mondott a srác, de mindegy, nem szólok én. Öt perc vihorászás után Eric odaadta az egyik szekrény kulcsát Dawnnak, aki kifizette a napi belépőt, utána pedig én is megvettem a havi bérletet. Nagy nehezen sikerült legjobb barátnőmet felrángatni a lépcsőn az öltözők felé, de közben többször is visszapillantott Ericre. Én csak a szememet forgattam.
– Nem is mondtad, hogy ilyen helyes és humoros pasikat is ismersz – mondta vigyorogva, miközben átcserélte a ruháit.
– Nem meséltem neked még Ericről? – A homlokomat ráncoltam. Biztosan megemlítettem őt, ha többször nem is, hát egyszer tuti.
Én is magamra kaptam a ruháimat, közben Dawnt hallgattam, aki máris kezdett belezúgni a srácba. Néha irigyeltem őt, amiért ilyen könnyen szerelembe esik, de sajnáltam is, mert így túl sok csalódás éri. Jó, mondjuk nem normális dolog, amit csinál, ahogy az sem, amit én teszek. Valószínűleg Dawn egy fokkal jobb, ő visz valamiféle érzést a kapcsolataiba, ellentétben velem. Nekem sosem az érzelmekről szóltak a dolgok, inkább a feledésről és a szórakozásról.
– Hé, mit csinálsz? – Ijedten figyeltem, ahogy Dawn felül a szobabiciklire.
– Edzek, ha már iderángattál. Vagy nem annak látszik?
Magamhoz vettem néhány papírt, ami a teremben volt, s a fertőtlenítős flakont és Dawn kezébe nyomtam.
– Először fertőtleníts! Tudod te, mennyi baci van azokon a gépeken?
A szemét forgatta, de azért elkezdte letisztítani a szobabiciklit. Utána megmutattam neki, hogyan tudja elindítani, beállítottam neki fél órára – volt egy olyan érzésem, hogy nem fogja bírni –, aztán én is lefertőtlenítettem az egyik elliptikus trénert, és azon edzettem. A testem el volt szokva az ilyesfajta mozgástól, de egyhuzamban lenyomtam negyvenöt percet, és ezért büszke voltam magamra. Mikor befejeztem, lerohantam, hogy vegyek magamnak egy kisebb vizet, aztán visszamentem Dawnhoz, aki fáradtan terült el a földön.
– Ez rohadt fárasztó és fájdalmas. Jó ég, hogy bírtad ennyi ideig? Én csak ültem, mégis tíz perc után kikészültem.
Leültem mellé.
– Gyakrabban járok ilyen helyekre, mint te. Ha többször eljössz, te is bírni fogod!
Felnyögött.
– Ó, én többet be nem teszem ide a lábam! – A vizes palackra mutatott. – Hadd igyak belőle! – átnyújtottam neki félig üres üveget, mire mohón inni kezdett. – Oké, most már mehetünk!
– Dehogy megyünk! Még le akartam menni futni.
Dawn úgy nézett rám, mint aki szellemet látott.
– Neked teljesen lement az eszed!
Csak nevettem, és segítettem Dawnnak felállni. Lefelé menet megbeszéltük, hogy amíg én futok, addig ő dumálhat Ericcel. Füles nem volt nálam, így a futás alatt kénytelen voltam a rádiót hallgatni, amiben rosszabbnál rosszabb zenék mentek. Fél órát töltöttem a futópadon, mikor úgy döntöttem, kezdetnek ennyi mozgás megfelel, s az üres vizes palackkal együtt visszasétáltam az előtérbe, ahol Eric és Dawn még mindig beszélgettek. Amikor Dawn rám nézett, elmosolyodott.
– Már azt hittem, sosem jössz ki onnan.
Mellé léptem.
– Á, bírtam volna még tovább is, de gondoltam, már nagyon unatkozol. Meg azért már elég éhes vagyok – felnevettem, aztán Erichez fordultam. – Még egy vizet vennék.
Már szaladtam is volna fel az öltözőbe, hogy lehozzam a pénzt, de Eric utánam szólt.
– Hagyd csak, a ház ajándéka – mosolygott rám.
Rövid ideig még beszélgettünk és vihorásztunk, aztán Dawn és Eric számot cseréltek, és megbeszélték, hogy az esti bulin találkoznak. Dawn szinte a föld felett lebegett az öltözőben, és be nem állt a szája. Én csak félig figyeltem rá, a telefonommal voltam elfoglalva. Ez alatta rövid idő alatt legalább tizenöt ember jelzett vissza, hogy tud jönni, néhányuk még vendéget is hoz magával. Izgatottan vártam már az estét, úgy éreztem, ez egy fantasztikus buli lesz.
Tovább néztem az üzeneteket, némelyikre még válaszoltam is, aztán úgy döntöttem, ideje öltözni. Aztán a szemem megakadt egy sms-en, amit húsz perce küldtek, és amelyhez nem tartozott név. A szívem hevesen kezdett verni a rémülettől, és annak ellenére, hogy egy öltözőben voltam, paranoiásan körbenéztem, aztán vissza a telefonom kijelzőjére, hogy meggyőződjek róla, valóban az van odaírva, amit először olvastam. Bármennyire is reménykedtem benne, még mindig ugyanazzal az egy szóval néztem farkasszemet. Vajon az-az ember küldte, aki a raktárt is felgyújtotta? Így akarja a tudtomra adni, hogy a nyomomban van, és figyeli minden lépésem?
Megvagy!

9 megjegyzés:

  1. Nagyon jól írsz ,még csak ma kezdtem el olvasni a blogot és egész nap le sem tudtam szakadni rola XD És tök jo ,hogy te nem három éves szinten írsz pl.: nem lesz az első fejezetben szerelem ,es szep kerek mondatokat fogalmazol :) Már várom a folytit,mikor lesz?

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm szépen, örülök, hogy elnyerte a tetszésed!:) Van már némi tapasztalatom az írás terén, és tudom, hogy bontakoztassam ki a dolgokat, ez az oka, hogy nem hozom össze az első fejezetben a karaktereimet. :)
    Elméletileg pénteken, de mint már említettem, az idei tanév végén érettségizem, szóval túl gyakran nem lesz időm írni. Még kérdéses, hogy néz ki az órarendem, mennyi változtatás lesz még, de igyekszem magam tartani a pénteki időpontokhoz. :)

    VálaszTörlés
  3. Akkor ma lesz folytatád? Ha igen kb. Mikorra tudod felrakni?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ma mindenképpen felkerül, amint átnéztem (igen, már kész van) és átszíneztem hozzá a képet. :)

      Törlés
  4. Remek alig várom :)

    VálaszTörlés
  5. Nagyon jó!Le sem tudomtenni mert mindig úgy fejezed be a fejezetet hogy minden olvasód a haját tépi idegesen hogy vajon mi jöhet még a következő részekben!!

    VálaszTörlés
  6. Edzőterem *.* Most bűntudatot keltettél bennem, amiért idén még nem voltam...
    Hát igen, az elején én sem tudtam, hogy kell használni a gépeket és teljesen el voltam alélva, hogy mennyi lehetőség van! :D
    Érdes fordulat... valamiért úgy érzem, nem lesz felhőtlen ez a házbuli.

    xoxo,
    T

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Áh, nekem sajnos már jó ideje mellőznöm kell, pedig nagyon hiányzik egy jó kis edzés ><
      Az első alkalommal nagyon hülyén éreztem magam, mert a legjobb barátnőmnek kellett mindent megmutatnia. Második alkalommal már kicsit jobban ment. :D

      Törlés