18. Aznap éjjel az övé voltam (15+)

Csóközön!♥

Meg is hoztam a 18. részt, és már itt, az elején szeretnék mindenkit figyelmeztetni, hogy nem véletlenül került ki a fejezet címe mellé a 15+-os figyelmeztetés. A fejezetben elhangzanak és történnek olyan dolgok, amelyek nem gyerekeknek valók, szóval tényleg csak az olvassa, aki elég érettnek gondolja magát hozzá. Próbáltam homályosan fogalmazni, nem részletezni a dolgokat (elvégre nem egy 50 árnyalatot akarok írni), de a húgom szerint bizony ez túl részletes és túl durva lett (szerintem nem, ennél részletesebben szoktam írni ilyen jeleneteket, de mindegy). Mivel ő is abban a korban van, mint az olvasóim többsége, kiraktam a figyelmeztetést. Innentől fogva mindenki a saját felelősségére olvassa el a fejezetet!

Szóval. Köszönöm szépen a visszajelzéseket, a pipákat és a 9500+ oldalmegtekintést (két nap alatt 1000 látogató, hűű, köszönöm!). Továbbra is várom a véleményeket!^^

Jó olvasást kívánok mindenkinek!

Puszi,

Raina

18. Aznap éjjel az övé voltam

Kisvárosunk legnépszerűbb és legdrágább szórakozóhelye, a Vörös Sárkány, mint mindig, most is zsúfoltságig megtelt olyan tizennyolc és harminc-negyven év közötti emberekkel, akik meg tudták fizetni mind a belépőt, mind az italokat. Izzadt testek tapadtak egymáshoz, néhány ittas fiatal pedig olyan táncmozdulattal állt elő, hogy még én is belepirultam, miközben néztem őket. A DJ jobbnál jobb zenéket játszott, olyanokat, amelyek hatására én is táncra perdültem volna, ehelyett inkább a bárpultnál üldögéltem, s sorra rendeltem az italokat. Martinival kezdtem, ami már önmagában is elég ütős volt, s már az első két pohár után bizsergett a fejem, aztán áttértem a koktélokra. A harmadik pohár Bacardi Coctailomnál tartottam, mikor két igencsak jóképű, fiatal pasi ült le mellém; az egyik a jobb oldalamra, a másik a bal oldalamra, s mindketten mosolyogtak. Kissé már be voltam csiccsentve, de még tisztán láttam, így alaposan végigmértem őket.

A jobb oldalamon ülő barna hajú srác körülbelül velem egyidős lehetett és piszkosul sármos. Ebben a fényben nem láttam pontosan a szeme színét, talán barna lehetett – egészen sötét, mint az ét csoki, de ebben nem voltam teljesen biztos. Vidáman mosolygott le rám, és csak akkor vettem észre, hogy ázsiai a fiú. Visszavigyorogtam rá.

A másikat is szemügyre vettem, és azt hittem, a japán srácot nem lehet felülmúlni, de majd’ lefordultam a székről, amikor abba a vidáman csillogó, kék szempárba néztem. Szőke haja volt, amit kócosan hagyott, s ez elképesztően szexivé tette őt. Ő is mosolygott, az arcán kis gödröcskék jelentek meg, amitől teljesen elolvadtam, de ezt betudtam az alkoholnak. Az alsó ajkában egy kis karika volt, és úgy éreztem, hirtelen felforrósodott körülöttem a levegő. Hűha, ki gondolta volna, hogy két ilyen szex istennel fogok szórakozni az éjszaka folyamán?

– Szia – köszönt rám a szőke (ő természetesen francia volt), mély, szexi hangon.

Magamra öltöttem a csábító mosolyom, ami most, vörös rúzzsal az ajkaimon még hatásosabb volt. Ezt onnét tudtam, hogy a szőke srác mocorogni kezdett a székében.

– Sziasztok! – Újra belekortyoltam az italomba, közben egy pillanatra sem vettem le a szösziről a szemem. Egek, ez egy fantasztikus este lesz!

– Charles vagyok – mutatkozott be, majd a barna hajú felé bökött a fejével. – Ő meg a haverom, Kazuyasu.

– Avery vagyok – mondtam, s elkezdtem a zene ütemére dobolni az ujjammal.

Charles közelebb húzta a székét az enyémhez. Az orromat megcsapta fűszeres parfümjének illata, amely épp, hogy érezhető volt, s remekül illet hozzá. A ruháiból ítélve igényes a srác, és pontosan tudja, hogyan öltözzön fel ahhoz, hogy levegyen egy lányt a lábáról.

– Meghívhatlak egy italra? – kérdezte, túlüvöltve a zenét.

Idétlenül felnevettem – eléggé az alkohol hatása alatt voltam már, hamar beálltam a sok piának köszönhetően… na, meg nem is ettem, mielőtt eljöttem. Aprót ráztam a poharamon; a jégkockák halkan az üveghez koccantak.

– Mint azt látod, már van italom. De azért köszi!

A barna srác – mi is volt a neve? – rájött, hogy a haverja jobban bejön, így nem is nagyon foglalkozott velem. Átcsúszott a mellette lévő székre, s egy fekete hajú csajjal kezdett flörtölni. Engem nem igazán érdekelt, hisz Charles maga volt a főnyeremény.

– Igen, de pont megiszod, mire ideérne a következő.

Elmosolyodtam.

– Rámenős vagy!

– Szóval, mit iszol? – Úgy tűnik, a válaszomat igennek vette.

Felé hajoltam, s a fülébe súgtam az ital nevét, olyan hangon, amitől teljesen elállt a lélegzete. Pár pillanatig mereven ült, s mikor visszahúzottam, megköszörülte a torkát. Próbáltam nem azt figyelni, de nem tudtam nem észrevenni, mennyire nem bír megmaradni a helyén. Szélesebben mosolyogtam.

Charles intett az egyik pultosnak, aki egy pillanat alatt ott termett előttünk.

– Egy Pink Gint a hölgynek!

A pultos srác bólintott, s már neki is látott a koktélomnak. Közben Charles én beszélgetni kezdtünk, csupa értelmetlen dolgokról. Én idétlenül nevettem a poénjain, amik egyáltalán nem voltak viccesek, ő pedig egyre több italt rendelt nekem, teljesen leitatott. Mentségére szóljon, hogy ő is annyi whiskyt magába döntött, hogy lassan beszélni sem tudott már. Csak kacagtunk a semmin, és eszméletlenül jól éreztünk magunkat.

– Jézusom, tényleg? – Már a könnyeim is folytak, annyira kellett nevetnem.

Charles valami olyasmiről beszélt, hogy amikor Amerikában nyaralt, pár tizennégy éves lány összekeverte valami celebbel és mindenhova követték őt. Legalábbis azt hiszem, valami ilyesmit mondott.

– Ja, alig tudtam őket lerázni! – Megpöckölte az üres poharam. – Kérsz még valamit?

Meg sem várta a válaszom, már intett is a pultos srácnak. Abbahagytam a nevetést és hevesen tiltakozni kezdtem.

– Jaj, ne, kérlek, ne! Már teljesen lerészegedtem, szóval, ha iszok is valamit, az csak víz lesz!

Charles felkacagott.

– Ugyan már, azt otthon is tudsz! Nem azért vagy itt, hogy szórakozz?

Végül beadtam a derekam, s pár perc múlva már egy újabb koktélt szürcsölgettem. Charles széke valahogy közelebb került az enyémhez, a lábunk már teljesen összeért. Elpirulva dudorásztam, s mikor újabb szám hangzott fel, vidáman felugrottam. Kissé megszédültem, de ideje volt, hogy egy kicsit mozogjak; az talán kijózanít.

– Imádom ezt a számot! Gyere, táncoljunk!

Megragadtam Charles karját és a hatalmas táncparkett felé húztam. Ott egyik kezemmel átkaroltam a nyakát, és olyan szorosan simultam hozzá, amennyire csak tudtam. Vadul táncoltunk a zene ütemére, és én minden egyes másodpercét élveztem. Mindenünk összeért, és olyan hangulatba kerültem, amelybe már rég, és nem akartam, hogy véget érjen. Remekül éreztem magam.

– This is the part when I say I don’t want ya – énekeltem, amilyen hangosan csak tudtam. – I'm stronger then I’ve been before.

Charles arcán féloldalas mosoly jelent meg, majd kezei lejjebb csúsztak a derekamról a fenekemre, s egy hirtelen mozdulattal közelebb húzott magához. Vigyorogva sikkantottam fel, mert váratlanul ért, amit tett.

– Ó, hát te aztán nem sieted el a dolgokat! – nevettem fel, és óvatosan a karjára csaptam.

Vidáman megrántotta a vállát.

– Általában türelmesebb vagyok – mosolygott le rám. – De akadnak esetek, amikor nem tudom kontrollálni magam.

Az ajkamba haraptam. Charles rettenetesen magas volt, így még magas sarkúban is lábujjhegyre kellett állnom, hogy a fülébe súghassam, amit gondoltam.

– Az a helyzet, hogy az önuralom nem az erősségem. – Gyengéden ráharaptam a fülcimpájára, mire Charles teste megfeszült. – Mi lenne, ha máshol folytatnánk a beszélgetést?

Egy rövid csókot leheltem Charles ajkaira, majd rákacsintottam, s otthagytam őt a részegen táncoló emberek között. Úgy döntöttem, az italom maradékát már nem iszom meg, hisz bár részeg vagyok, azt még így is tudom, hogy nem ajánlott elfogyasztani olyan italt, amit nem előtted készítettek, vagy akár egy pillanatig nem figyeltél rá.

A bejáratnál vártam Charles-t, éppen a dzsekimet kaptam magamra, amikor ő is kilépett, kezében egy drága zakót szorongatva. Átkarolta a vállam, mikor mellém ért, s megindultunk egy szintén nagyon drága kocsi felé. Basszus, ez a srác gazdagabb, mint gondoltam!

Egy fekete egyenruhát viselő sofőr nyitotta ki a hátsó ajtót, s Charles, mint valami úriember, előre engedett. Éreztem, ahogy a szoknyám felcsúszik, ahogy beszálltam a kocsiba, de szerencsére nem mutatottam magamból túl sokat. Charles követett, s mikor a sofőr becsukta az ajtót, a szőke fiú azonnal megcsókolt, egyik kezével közben fedetlen combomat simogatta. A hátsó rész el volt különítve, így a fekete egyenruhás fazon semmit sem látott; bár annyira részeg voltam, hogy szerintem azt sem bántam volna, ha akadnak tanúk.

Ujjaimmal Charles szőke fürtjeivel játszottam, s hagytam, hogy a srác végigfektessen az ülésen, s teljes súlyával rám nehezedjen. Felsóhajtottam, mikor ajkai a nyakamra vándoroltak, s a csípőmet az övéhez nyomtam, mire ő óvatosan belém harapott. Kuncognom kellett.

– Te komolyan itt akarod csinálni? – kérdeztem mosolyogva. – Na, nem mintha ellenemre lenne, csak tudod… itt elég kicsi a hely.

Felemelte a fejét és egyenesen rám nézett. Tekintete sötét volt, és úgy nézett rám, hogy mocorogni kezdtem alatta.

– Nem, nem itt – mondta rekedten, vággyal teli hangon. Istenem, ez a srác kikészít. – Ha nem rólad lenne szó, akkor elintézném itt a hátsó ülésen. De te, Avery… te nem ezt érdemled.

Megszólalt bennem a vészjelző.

– Hé, Charles, azt hiszem, mi félreértettük egymást. Én csak egy kis szórakozásra vágyom, semmi komolyra.

Charles mély hangon nevetett fel.

– Jaj, ne haragudj, rosszul fogalmaztam! – Kérdőn néztem rá. – Úgy értettem, megkedveltelek annyira, hogy ne egy kocsiban fektesselek le.

– Csúcs. Tudod, igazából felőlem mehet itt is, nem zavar. – Na, jó, kicsit beijedtem, hogy Charles tényleg félreértett engem, és csak próbálta menteni a menthetőt. – Annyira részeg vagyok, hogy holnap úgysem emlékeznék rá, szóval…

– Megérkeztünk!

Hirtelen ültem fel, s bevertem a fejem a kocsi tetejébe. Gyorsan a sajgó ponthoz kaptam, megfordultam, s kibámultam az ablakon.

– Máris?

A sofőr kinyitotta a Charles felőli ajtót. A srác gyorsan kipattant az autóból, megigazította a zakóját, majd megkerülte a csodajárgányt (gyanítom, nemrég vehette, vagy kapta a szüleitől… mit is mondott, hogy éves?), s segített kiszállni. A fejem zúgott és egy kicsit szédültem, de úgy éreztem, minden más rendben van, egyelőre nem kell félnem attól, hogy visszajön valami, aminek nem kellene. De azért jó lenne minél hamarabb beszerezni egy pohár vizet.

Belekaroltam Charles karjába és megindultunk a bejárat felé. Az öt-hat méteres út alatt többször is megbotlottam, és ha Charles nem tartott volna olyan erősen, párszor orra buktam volna. A szerencsétlenségemen csak nevettem, és a szemem sarkából láttam, hogy Charles is mulatságosnak tartja a helyzetet.

Miközben Charles a kulcsaival szórakozott, volt időm megnézni a házat, ahol élt. Meglepetten csodáltam a luxusvillát, nem gondoltam volna, hogy egy ilyen klassz helyen lakik. A ház két emeletből állt, plusz a földszint, rengeteg ablakkal, és atyám, csak most látom, mekkora udvar van előtte! Sötét volt, úgyhogy túl alaposan nem tudtam szemügyre venni, de néhány szobor körvonalát láttam kirajzolódni a sötétségben, és rengeteg, tökéletesre vágott bokron is megakadt a szemem. Gazdag pasast fogtam ki. Hm, talán több piát kellett volna kérnem.

Azt hittem, a kinti látványt semmi sem múlhatja felül, de amikor beléptem és megpillantottam a hallt, hát, elakadt a lélegzetem, az állam pedig a padlót súrolta. Úgy éreztem magam, mintha valami palotába kerültem volna. A falakon díszes festmények lógtak, és fogadni mertem volna rá, hogy van, amelyik eredeti, bár az effajta művészethez nem igazán értettem. Itt-ott láttam néhány kőből faragott állványt, rajtuk csicsás vázákkal, amelyekben pedig illatos virágok voltak (orchidea, talán, de ebben nem voltam teljesen biztos). A hall két oldalán nagy, súlyos ajtók álltak, de hogy mit rejtettek, azt nem tudom, hisz mindkettő zárva volt. Egy szobalányruhás fiatal nő sietett oda hozzánk (ilyet eddig csak filmekben láttam), és kedvesen köszöntötte Charles-t, aki rámosolyogott, majd a kezébe nyomta a zakóját. Utána a nő elém állt, s várakozóan nézett rám. Segélykérően pillantottam Charles-re, aki a dzsekimre mutatott. Gyorsan levettem és átnyújtottam a szobalánynak (vagy bejárónőnek, ki tudja, mi a szakmája), s pár másodperc múlva már újra kettesben maradtunk a szőke sráccal.

– Szép ház – jegyeztem meg.

– Az. – Charles megfogta a kezem, s a lépcső felé húzott. – Még a nagyapám építtette, a berendezés meg minden más pedig a nagyanyám érdeme. Elég hely van itt ahhoz, hogy három generáció nyugodtan élhessen egymás mellett, anélkül, hogy zavarnák a másikat.

Megtorpantam a lépcsősor közepén, mire Charles értetlenül nézett rám.

– Szóval, te együtt élsz a nagyszüleiddel és a szüleiddel?

– És a két hétéves húgommal.

Felnyögtem.

– És te csak úgy idehozol egy idegent? Mi van, ha összefutunk valakivel?

– Az nehéz lenne, tekintve, hogy a szüleim nem tartózkodnak a városban, a húgaim a nagynénémnél vannak, a nagyszüleimet pedig ilyenkor lehetetlen felkelteni. – Közelebb lépett hozzám, a hajamat elseperte az útból, s az ajkait a nyakamra nyomta. Megremegtek a lábaim. – Ne aggódj, nem fogsz senkivel sem találkozni – suttogta.

Megragadta a kezem, s felkísért a szobájába, ami hatalmas volt. A velem szemben lévő fal csupa ablak, s egy kisebb teraszra nyílt. A távolban lehetett látni a város fényeit; elképesztő volt a látvány. Charles-nek hatalmas franciaágya volt, szépen bevetve (gondolom, ez nem az ő érdeme), de egyébként a szobában minden más is makulátlanul tiszta volt, egy porszemet sem láttam sehol. Charles az ajtófélfának támaszkodva figyelte, ahogy körbenézek a kicsinek egyáltalán nem mondható birodalmában. Azt kell, hogy mondjam, le voltam nyűgözve.

– Na? Mit gondolsz? – kérdezte. Háttal álltam neki, de a hangjából ítélve biztosan mosolygott a reakciómon.

– Azt, hogy csupa meglepetés vagy – leültem az ágyára. – Tudod, mi tetszik legjobban ebben a szobában? – felvonta az egyik szemöldökét, mire mosolyogva megpaskoltam az ágyat. – Nagyon kényelmes.

Charles ajkai felfelé görbültek, aztán megköszörülte a torkát.

– Kérsz valamit inni?

Majdnem rávágtam, hogy egy kis pezsgőt szívesen elfogadnék, de az utolsó pillanatban meggondoltam magam. Ma éjjel már nem iszok többet. Úgyhogy az alkohol helyett vizet kértem. Erre Charles még szélesebben mosolygott, a gödröcskék újra megjelentek az arcán, s én elkaptam róla a tekintetem, mielőtt elpirultam volna.

– Szólok valamelyik szobalánynak. A mosdó ott van – mutatott az egyik ajtó felé, ami a szobájából nyílt. –, ha szükséged lenne rá.

Még egyszer végigmért, majd a szobalány keresésére indult. Én kaptam az alkalmon, felpattantam, és a mosdóba mentem. Nem szabadott volna meglepődnöm, tényleg sejthettem volna, hogy az is legalább olyan fényűző, mint a ház többi része. Ó, de a fene gondolta volna, hogy ilyen hatalmas! Az én fürdőm legalább háromszor elfért volna itt. Minek ekkora hely?

A tükörhöz léptem, hogy szemügyre vegyem magam. Még mindig fantasztikusan néztem ki, bár a sminkem már nem volt annyira friss, mikor elindultam otthonról. A hajam kócos volt és már kevésbé göndör, de talán így jobban is állt. Megigazítottam a ruhám felső részét, még jobban megmutatva a dekoltázsom, aztán benedvesítettem az ujjam, és a kissé elkenődött szemhéjfestéket letörölgettem a szemem alól. Pont akkor értem vissza a szobába, mikor Charles is, kezében egy pohár vizet tartott.

A tekintete gyorsan siklott végig rajtam, kicsit elidőzött a melleimnél és a combomnál, aztán átnyújtotta a poharat. Amíg ittam, Charles becsukta a szobaajtót, s mellém lépett. Kézfejével végigsimított az arcomon, aztán kivette a poharat a kezemből és az éjjeliszekrényre rakta. Lerúgtam magamról a cipőmet, aztán egy határozott mozdulattal az ágyra löktem a srácot, és rámásztam. Szenvedélyesen csókolóztunk, miközben a kezeinkkel felfedeztük egymást. Charles annyira szorosan simult hozzám, hogy éreztem a vágyát, s ettől teljesen elvesztettem az agyam. Betűrt pólóját kirántottam a nadrágjából, s gyorsan megszabadítottam tőle. Ujjbegyeimet lassan húztam végig kockás hasán, közben az állát harapdáltam óvatosan, s a csípőmet az ágyékához nyomtam. Mély, karcos hangon nyögött fel, majd magához ölelt, s fordított a helyzetünkön; ezúttal én kerültem alulra. Ajkaival a nyakamat kényeztette, csókolgatta, szívta és nyalogatta, mire hangos, kéjes sóhajok hagyták el a számat, s egyre jobban mocorogtam alatta. A szívverésem felgyorsult, s kapkodtam a levegőt. Lassan szedtük le egymásról a ruhákat, egészen addig, amíg már fehérneműben nem voltunk. A kulcscsontomat csókolgatta, jobb kezével pedig az egyik mellemet masszírozta. Már nem tudtam tisztán gondolkozni; csak azt akartam, hogy Charles az utolsó ruhadaraboktól is megszabadítson, és ő mintha csak a gondolataimban olvasna, eleget tett néma kérésemnek. A szobát mély sóhajok és nyögések töltötték be. Charles tudta, hogyan szerezzen örömöt, s pontosan ezért hagytam, hogy azt tegyen velem, amit csak akar. Aznap éjjel teljesen az övé voltam.