2014. július 14., hétfő

07. A buli/Part 1 - Előkészületek

Csóközööön!♥

Nagyon-nagyon-nagyon sajnálom, hogy ennyit késett a fejezett, ég az arcom rendesen. Mondhatnám, hogy időhiány miatt nem került fel időben a rész, de a helyzet az, hogy lusta voltam géphez ülni!^^"

Remélem elnézitek nekem. :D A fejezetről csak annyit, hogy két részre vettem, mert túúúúl hosszú lett volna, ha beleírom azt is, amit eredetileg terveztem. Szóval a bulira - amit nagyon izgalmasra szeretnék megírni - még várni kell egy kicsikét. :)

Mint láthatjátok, a blog átesett egy kis változáson. Gondolom, nem értitek, miért van ott három cím, a fejléc alatt. Szóval most elárulom, mi is az. :)
A Primadonna Girl címszó alatt megtalálhatjátok e blog leírását, valamint, ha most kapcsolódnál be a sztoriba, csak oda kell kattintani, és ott megtalálod a fejezeteket, belinkelve. 
A Popsztár az iskolában drága hugicám legeslegelső blogja (jaaaaaj hugi nagyon büszke vagyok rááád♥), és sokat jelentene neki, ha benéznétek páran, és írnátok neki véleményt. :)
A Saving Carrie-re, ha rákattintotok, csak annyit láttok: Coming Soon (Hamarosan). Nos, hogy mi ez, erre még várni kell egy picit (konkrétan addig, amíg a Primadonna véget ér). Türeleeeem. ^^

A fejezet előtt ismét szeretném megköszönni a rengeteg pipát, és azt a pár visszajelzést, amit írtatok. És *dobpergés* 2200+ oldalmegtekintés! Arigatou! :3

Jó olvasást kívánok mindenkinek, és továbbra is várom a véleményeket! ^^

Raina


7. A buli / 1.
Nathaniel barátságtalanul méregetett, s jó egy percig nem is szólt semmit. Egy-két osztálytársunk időközben betoppant, s furcsa pillantásokat vetettek felénk. A szöszi nem tartozott azon srácok közé, akikkel túl sokat lógnék, így bizonyára érdekesnek találták a helyzetet. Úgy tettek, mintha beszélgetnének, de azért párszor feltűnt, hogy minket néznek, várva arra, hogy történjen valami.
Nathaniel lerakta a papírjait az asztalra és hátradőlt.
– Ha lenne is bármi tervem, nem feltétlenül veled osztanám meg.
Jogos, a helyében én sem tenném. De úgy döntöttem, figyelmen kívül hagyom, amit mondott. Szőke fürtjeimet átdobtam a vállam felett, s próbáltam a lehető legszebb mosolyommal nézni rá. Elvégre, ez minden srácnál bejön, miért pont Nathanielnél ne működne?
– Az egyik haverom szombaton házibulit tart, és engem is meghívott. Vihetünk magunkkal pár embert, és én rád gondoltam.
Nathaniel fuldoklás szerű hangot hallatott, amivel a frászt hozta rám, de alig egy másodperccel később rájöttem, hogy a nevetését próbálta visszatartani – sikertelenül. Kíváncsian néztem rá.
– És most érezzem magam megtisztelve? Örüljek, hogy a híres Avery Delacroix engem hívott el? – Előre hajolt, s lehalkította a hangját, mikor észrevette, hogy Melody és Kim minket figyelnek. – Tudom, hogy nem vagyok az eseted, Avery. Miért próbálkozol?
Hú, baromi jó kérdés! Fogalmam sincs, mit csinálok. Miért akarom annyira elhívni Nathanielt? Miért akarok én neki barátnőt keríteni? Egyik ismerősöm sem járna egy olyan lúzerrel, mint ő, akkor meg minek erőlködöm? Dawn hülye ötlete volt ez az egész, hagynom kellene a francba. Gyerünk, csajszi, csak fordulj meg és sétálj el!
– Jaj, de cuki, azt hitted, hogy randira hívlak? – felnevettem. – Butus! Csak úgy gondoltuk, jót tenne neked egy kis kikapcsolódás.
Ráncba szaladt a homloka.
– Gondoltátok?
Bólintottam.
– Aha, Dawn és én. – Hoppácska! Csak nem elpirult? – Dawn szerint túl sokat foglalkozol a sulival, keveset az életeddel, úgyhogy kaptam az alkalmon és elhívtalak! Rengeteg csaj lesz ott, úgyhogy…
– Ó, álljunk csak meg! – Nathaniel dühösen pattant fel, megragadta a karom és kihúzott a teremből, ami addigra majdnem megtelt diákokkal. Láttam, amint páran a tekintetükkel követnek minket, s nem lepődtem volna meg, ha utánunk jönnek hallgatózni. Külső szemmel biztosan érdekesnek tűnt a köztünk lefolytatott kis csevegés.
Nathaniel egy félreeső folyosóra rángatott, és nagyon dühösnek tűnt. Csípőre tette a kezét, fel-alá járkált előttem, majd idegesen szőke hajába túrt, és közvetlenül elém lépett. Sosem láttam még őt ilyen feldúltnak, és olyan érzésem támadt, hogy ennek a srácnak van egy olyan éne is, amit nem szívesen mutatott meg, s rögtön érdekesebbnek tűnt, mint eddig bármikor.
Aha, azt hiszem, kezdem érteni, miért hisznek sokan ribancnak.
– Szóval ti ketten a hátam mögött próbáltok összehozni valakivel?
Mosolyogva bólintottam, mire összeszűkült a szeme.
– Miért?
Felsóhajtottam, és hátrébb léptem, mivel nem sok kellett ahhoz, hogy megcsókoljam Nathanielt, csak úgy, a móka kedvéért. Vicces, nem? Menekülök a kapcsolatoktól, mégsem bírom elviselni, ha szingli vagyok.
– Azért Nathaniel, mert unalmas vagy, és sajnálunk, amiért nincs életed. Folyton csak tanulsz és olvasol, szerinted ez normális? Vannak egyáltalán barátaid?
Nathaniel a kezével nekitámaszkodott a falnak, ezzel elzárva előlem az utat. Olyan közel volt hozzám, hogy éreztem az arcomon a leheletét, szemeit dühösen fúrta az enyémbe.
– Ne üsd bele az orrod olyanba, amihez semmi közöd! – sziszegte indulatosan, majd ellökte magát tőlem és a faltól, és megindult a főfolyosó felé. – És köszönöm szépen, de nincs szükségem arra, hogy bárki is szánalomból tegyen nekem szívességet!
Keserűen elmosolyodtam.
– Azért, ha meggondolnád magad, tudod, hol találsz!

Persze, nem gondolta meg magát.
A hét gyorsan telt el, s annak ellenére, hogy szép lassan belekezdtünk a tanulásba, izgatott voltam Matt szombati bulija miatt. Péntekre szerveztünk Dawnnal és Alexyvel egy kisebb bevásárlást kikapcsolódásként, Dawn azonban órák előtt lemondta a programot, mert Leóval találkozik suli után. Teljesen belebolondult a végzős srácba, s bár a legjobb barátnőmről volt szó, akit tényleg imádtam, mégis kezdett az idegeimre menni a folytonos locsogásával, arról nem is beszélve, hogy előttem nyalták-falták egymást a pasijával. Tudtam, hogy csak pár nap kell, hogy a lelkesedése alább hagyjon, de ez az idő elviselhetetlen volt, így legtöbbször igyekeztem másokkal elütni az időt. Amikor nem a folyosón csevegtem az ismerőseimmel, az osztályban beszélgettem néhány lánnyal és Alexyvel. Néha Nathanielre pillantottam, mert reménykedtem abban, hogy eljön a buliba, de egyszer sem nézett felém. Ideges voltam, s nem tudtam felfogni, hogy kihagyna egy ilyen lehetőséget. Matt buliján mindenki ott akart lenni, hát nem tudja, mekkora dolog, hogy valaki meghívta?
Aztán, ott volt Castiel is, aki még aznap felhívta Shait, mikor megadtam neki a számát. A lány nem győzött köszönetet mondani, amiért egy Castielhez hasonló sráccal hoztam össze, én pedig csak mosolyogtam, miközben újra elgondolkodtam azon, mit esznek annyian a fiún. De ismertem Castielt és Shait, s tudtam, hogy a kapcsolatuk nem fog sokáig tartani, így nem aggódtam túlságosan.
Az utolsó óra után az aulában vártam Alexyt, mikor Nathaniel sietett oda hozzám. Arcáról nem tudtam semmit leolvasni, de úgy tűnt, mintha erősen gondolkodna valamin.
– Szóval, ez a buli… – kezdte, de elhallgatott.
Elmosolyodtam.
– Vad, nagyon vad. Sok pia, sok flörtölési lehetőség, rengeteg részeg tini, medence. Jó buli, eszméletlen hangulat, kár lenne kihagyni.
A srác az ajkába harapott, majd megköszörülte a torkát.
– Akkor… ha áll még az ajánlatod…
Még szélesebb lett a vigyorom.
– Fél nyolckor találkozunk a park bejáratánál. Ne késs!

Imádtam Alexyvel vásárolni, mert jó érzéke volt a divathoz, s tudta, mi áll jól az embereknek. Nem féltem segítséget kérni tőle, mikor már háromnegyed órája álltam az öltözőfülkében, két összeállítás között őrlődve. Az egyik egy aprócska fekete topból állt, amely szabadon hagyta a hasam nagy részét, s ehhez egy fekete csipkés, rövidszoknyát választottam. A másik egy barackszínben pompázó, csipkés denevérujjú felső volt, amelyhez olyan fekete, testre simuló nadrágot választottam, aminek oldalát masni alakú kivágások díszítettek. Mindkét szett annyira tetszett, s képtelen voltam választani. Alexyre néztem.
– Miért ragaszkodsz ennyire a csipkéhez? – kérdezte.
– Mert élek-halok érte, és mert imádom ezeket a cuccokat.
A srác újra megnézte a két összeállítást, majd rábökött a fekete nadrág-barackszín felső kombinációra.
– Ez jobban áll.
Elmosolyodtam, és egy puszit nyomtam az arcára.
– Köszi, nyuszi!

A szombatom készülődéssel telt. Olyan izgatott voltam az este miatt, hogy képtelen voltam megmaradni egyhelyben, s bár a házimat kellett volna megírnom, nem tudtam koncentrálni, így már késő délelőtt túlestem a hajmosáson, ami a szokásosnál is több időt vett igénybe. Amíg szőke tincseimet szárítottam, eldöntöttem, ezúttal vasalás helyett begöndörítem. Két órát foglalkoztam a frizurámmal, és a fél flakon hajlakkot felhasználtam, s csak reménykedni tudtam abban, hogy nem esik szét estig. Fél öt körül Dawn is megérkezett, s bár nem együtt megyünk Matthez, ragaszkodtam hozzá, hogy én csináljam meg a haját és a sminkjét, ő pedig már alig várta, hogy kezelésbe vegye az arcom. Amíg egymást szépítettük, az aktuális pletykákat beszéltük ki, néha pedig a hangosan szóló zenét túlüvöltve énekeltünk, s teljesen ráhangolódtunk az estére.
– Ne már, Avery, ha nem tudom, mit veszel fel, hogy csináljam meg a sminked? – Dawn csípőre tett kézzel állt a szekrényem előtt, s a ma estére vett összeállításom kereste. Ami még mindig egy táskában hevert a nappali kanapéján.
– Rossz helyen keresed – mosolyogtam rá, miközben a helyére raktam a hajszárítót.
Dawn már majdnem elkészült, már csak a ruháját kellett magára aggatnia. A haja lágy hullámokban omlott le egészen a háta közepéig, füstös sminkje pedig gyönyörűen emelték ki zöld szemeit. Remek munkát végeztem, és biztosra vettem, hogy Leónak el fog állni a szava abban a pillanatban, mikor meglátja Dawnt.
– Ez nem vicces, Avery! Megöl a kíváncsiság, muti már! – Az utolsó szót elnyújtotta, s ledobta magát az ágyamra, közben könyörgően nézett rám.
Felsóhajtottam, s odaléptem a szekrényemhez, kihalásztam egy cipős dobozt és a kezébe nyomtam. Csillogó szemmel nyitotta fel a doboz tetejét, s a fekete, körülbelül tíz centis platformcipő után összezavarodva nézett rám.
– De hát ez még csak nem is új! – Hangja pár oktávval feljebb csúszott. – Két hete vetted, Todd bulija előtt!
– Egyelőre elégedj meg ezzel! – kacsintottam rá. – Na, gyerünk, csináld meg a sminkem, mert nem fogok elkészülni! Alexy bármikor megérkezhet.
Dawn felsóhajtott, s odalépett elém. A kezébe vette az alapozót, s nekilátott a sminkem elkészítéséhez. Fél szemmel figyeltem, milyen színeket használ a szememnél, és magamban elmosolyodtam. Dawn és én olyan régóta voltunk már barátnők, hogy jobban ismertük egymást, mint saját magunkat, s pontosan tudtuk, milyen stílusa van a másiknak. Legjobb barátnőm tudatlanul is olyan színeket használt a sminkemhez, amely remekül illett a tegnap vett ruhákhoz. Amikor pedig megláttam a tükörképem, legszívesebben dobtam volna egy hátast. Dawn remek munkát végzett, csodásan festettem. Mindenki minket fog bámulni ezen a bulin!
– Aurore Lévesque, remek munkát végeztél!
– Avery, ne hívj így! – szólt rám fenyegetően. – Tudod, hogy nem szeretem.
Felnevettem, s egy gyors ölelés után lefutottam a nappaliba, hogy magamhoz vegyem a ruháimat.
Dawn, bár francia származású, tíz éves koráig Los Angelesben élt, aztán a szülei úgy döntöttek, visszaköltöznek a szülővárosukba. Imádott Amerikában lakni, s rettentő dühös volt az apjára, hisz miatta kellett eljönniük az angyalok városából. Akkor nevezte át magát Dawnra, s elhitetette mindenkivel, hogy ő félig amerikai. Csak én, a szülei és néhány tanár tudta az igazságot; hogy valójában Aurore a neve, s annak ellenére, hogy tíz évig külföldön élt, semmiféle amerikai vér nem csörgedezik az ereiben.
– Oké, Dawn – dobtam le magam az ágyamra. – Most már megnézheted!
Odanyújtottam neki a táskát, ő pedig mohón kapta ki a kezemből, s kíváncsian vette ki belőle a ruhákat. Mosolyogva figyeltem a reakcióját; az eleinte döbbent arca hirtelen felélénkült, s vékony hangon sipítozva ugrált fel-le.
– Úristen, drágám, imádom! Imádom, imádom, imádom! – Közvetlenül elém ugrott, s felrángatott az ágyról. – Fel kell venned, most! Gyerünk, látni akarom, hogy áll rajtad!
Nevetve kaptam le magamról az itthon hordott hosszú pólót, s magamra vettem az új ruhákat. Fantasztikusan éreztem magam benne, s már alig vártam, hogy megjelenhessek azon a bulin.
– Na? Mit szólsz? – kérdeztem tőle.
– Egyszerűen tö-ké-le-tes!
Rámosolyogtam, s mikor meghallottam a csengő hangját, gyorsan szaladtam le ajtót nyitni, de mire leértem, anya már beengedte Alexyt. Hatalmas öleléssel üdvözöltem a fiút, s megdicsértem a tegnap vett színes pólóját és világos farmerjét. Indulásig a szobámban beszélgettünk, s alapozásként előkerült egy üveg pezsgő is, amiből leginkább én és Dawn ittunk.
Szuper estének néztünk elébe…

6 megjegyzés:

  1. Nagyon tetsziiiik :$ gyorsan a kovetkezo reszt :$ mar nagyon varom ;) :D

    VálaszTörlés
  2. Most jut eszembe... az előző résznél kimaradt, hogy TESSSÉK? Debora?:O Őrá aztán tényleg nem számítottam, mint "barát" :D
    No de akkor erről a fejezetről:
    egy kis kötekedést engedj meg kérlek, énje, nem pedig éne. Birtoklást fejez ki az énje, mert valakié (bocsánat, csak szembeötlött, tényleg nem kötekedni akarok).

    A készülődést és vásárlást imádtam! Hál isten nekem is van egy olyan pasi barátom, akivel meg lehet az ilyesmit beszélni. Eszméletlen, milyen jó ízlésük van:O
    Nat reakcióját kicsit vártam is, és valamiért Dawnra tippelek, mint lehetőség a barátnő posztra... :D Tetszik ez a Nat karakter, a játékban is ilyennek képzeltem el, ott annyira mégsem jön át, hogy tanulós, elnökös, okostojás :D

    xoxo,
    T

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm az észrevételt, figyelni fogok erre a jövőben!:)
      Alexy egyébként pont az a karakter, akit a való életben is elfogadnék magam mellé. Részben azért, mert tényleg szuper ízlésük van. :)
      A játék karakterábrázolása kicsit szegényes szerintem (de ettől függetlenül szeretem:D). Örülök, hogy elnyerte a tetszésed a karakter ^^

      Törlés