2014. július 18., péntek

08. A buli/Part 2 - Egy kis részem

Csóközön, itt Raina!♥
Megérkezett az új rész, nekem személy szerint az egyik kedvencem az eddigiek közül, már csak a történések miatt is. Remélem nektek is tetszeni fog!^^

Köszönöm szépen a visszajelzéseket, a pipákat és a 2600+ oldalmegjelenítést!:-)

Továbbra is várom a véleményeiteket!:-)

Puszi,
Raina


8. A buli /2
Alkonyodott, a táj narancssárga fényárban úszott, az égbolt pedig piszkos rózsaszín színben tündökölt, s fényes ékkőként ragyogott fenn az esthajnalcsillag. Kellemes, meleg szellő lengedezett, a fűszálak lassú ütemben hullámoztak, s néhány fecske igyekezett kihasználni a nap utolsó sugarait, mielőtt minden teljesen sötétségbe burkolózna. Vidámnak éreztem magam ebben a környezetben, a jól eső bizsergés a testemben – amit annak a két pohár pezsgőnek köszönhettem – pedig csak még jobban fokozta a buli iránti vágyamat, s alig vártam, hogy megérkezzünk a parti színhelyére.
– Nyáááá, engedj el, te perverz állat!
Dawn vékony hangja rakétaként hasította ketté a levegőt, s a frászt hozta rám. Egy időre sikerült teljesen kizárnom az üvöltéseit és vihogásait, de most ijedten torpantam meg, s villámgyorsan fordultam hátra, készen arra, hogy a cipőm sarkával üssem agyon legjobb barátnőm támadóját, noha tudat alatt nagyon is tisztában voltam azzal, hogy Leo mellett nem eshet komoly baja – az a srác egy kigyúrt állat, és bár rendes, meg minden, azért kinéztem belőle, hogy ájulásig üt valakit. Még én se szívesen kötözködtem vele.
Amikor azonban felmértem a helyzetet, zavartan néztem végig az előttem zajló eseményeket. Alexy a hasát fogva nevetett, előtte Dawn drága magas sarkúja hevert, a lány pedig éppen kacarászva futott a park közepén lévő aprócska játszótér felé, nyomában Leóval. Feltételeztem, a srác újra meg akarta csiklandozni a barátnőjét – az elmúlt fél órában rengetegszer próbálkozott már, Dawn azonban nevetve lökte félre Leo kezeit –, de persze, most sem sikerült neki, Dawn inkább elfutott előle. Most éppen egy régi hinta körül kergették egymást, s bár jó pár méterre voltam tőlük, vidám hangjukat nehéz lett volna nem meghallani. Sóhajtva sétáltam vissza Alexyhez, és felvettem Dawn cipőjét, mert ismertem őt annyira, hogy tudjam, ha kijózanodik, hiszti rohamot kap a piszkos tizenöt centis magas sarkú láttán.
– Azt hittem, Leo nem ivott – jegyzete meg Alexy, miután felhagyott a röhögéssel.
Dawn közben felpattant a hintára, Leo mögé állt, s lassan elkezdte lökni a lányt, aki ötéves módjára boldogan kiabálta, hogy Magasabbra, még magasabbra! Ez az! Elmosolyodtam.
– Leo nem iszik alkoholt a testépítős cucc miatt. Csak egy nagyra nőtt gyerek, ennyi az egész.
Türelmetlenül figyeltem a párocskát, majd két perc után, megunva a dolgot, én is lekaptam magamról a magas sarkúm, s futva indultam meg a hinta felé. Ahogy közelebb értem, észrevettem néhány felnőttet, akik igyekeztek távol tartani a gyereküket Dawntól és Leótól, s rosszalló pillantással illették őket. Összefont kézzel álltam meg közvetlenül legjobb barátnőm előtt, s a lehető legcsúnyábban néztem rá. Leo rögtön megállította a hintát, mire Dawn elkezdett vele kiabálni, hogy ő még játszani akart, és ez nem volt húzás tőle, és tőlem sem, amiért nem hagyjuk őt szórakozni.
– Jól van, elég! Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én már szeretnék Mattnél lenni, szóval legyetek szívesek, és induljatok meg a bejárat felé!
Dawn lebiggyesztette a száját, majd karon fogta a barátját, s kérésemre visszasétáltak Alexyhez. Én szorosan mögöttük lépdeltem, ügyelve arra, hogy ne lépjek bele semmi csúnyaságba; rágóba, kutya piszokba, szögbe, vagy valami ilyesmibe. Amikor odaértünk a még mindig vigyorgó Alexyhez, a vállába kapaszkodtam, s visszabújtam a kényelmesnek egyáltalán nem mondható cipőmbe, majd viszonylag csendben – és épségben! – megérkeztünk a bejárat elé, ahol Nathaniel már türelmetlenül várt minket.
Esküszöm, először fel sem ismertem a srácot az unalmas, barna nadrágja, az inge és a nyakkendője nélkül. A sötét farmer, amelyet egy egyszerű fehér pólóval párosított, nagyszerűen állt rajta, és hű, kigondolta volna, hogy ilyen izmos a karja!
Az arckifejezése viszont az egészet tönkre vágta. Mérgesen méregetett miközben mellém lépett, majd amikor megpillantotta Dawnt – aki még mindig Leóval volt elfoglalva –, a tekintete ellágyult. Vágyakozó pillantást vetett a szőke hajú lány felé, és én legszívesebben a falba vágtam volna a fejem. Hogy nem vettem észre eddig, hogy Nathanielnek bejön Dawn? Na, nem mintha azt akartam volna, hogy azok ketten összejöjjenek, de hát azért mégiscsak rólam volt szó. Rólam, aki rögtön észreveszi, ha valaki szerelmes. Eszem ágában sem volt szólni Dawnnak, de úgy döntöttem, ha szakít Leóval – ami pár napon belül be fog következni –, majd felhozom neki a témát.
Megköszörültem a torkom, mire Nathaniel azonnal rám kapta a tekintetét, arca eltorzult a fintortól. Hát ez meg mi a szösz?!
– Késtetek – vetette oda, miközben elindultunk Matt háza felé.
Keserűen elmosolyodtam.
Én sosem kések, Nathaniel, te jöttél túl korán.
Csak a szemét forgatta.
– Hát persze.
Ami azt illeti, tényleg késtünk, ráadásul nem is keveset. Dawn meggyőződése, hogy ha egész nap nem eszik semmit, akkor jobban fog állni rajta az a fekete mini ruha, amit ma estére választott, így növelte a napi folyadékbevételét, azonban kaját még csak látni sem akart. Nos, ha én ezt tudom, akkor a kezébe nyomtam volna egy szelet pizzát, nem pedig a pezsgőt bontom fel. Az a fél üveg, amit egyedül fogyasztott el, rögtön a fejébe szállt, s azóta le sem lehetett lőni. A fehér magas sarkújában még csak menni sem tudott, számtalanszor kellett megállnunk, arról nem is beszélve, hogy a folytonos vihorászással és üvöltözéssel teljesen kikészített mindnyájunkat – persze, azért adódtak vicces pillanatok is, de az a negyed óra késés nagyon nem volt ínyemre.
– Te leitatod a legjobb barátnődet, utána meg elviszed bulizni egy olyan helyre, ahol még többet ihat? Meg akarod ölni? – fakadt ki Nathaniel, mikor Alexy elmesélte neki a késésünk okát.
Csúnyán néztem a kék hajú srácra, majd Nathanielhez fordultam.
– Hé, nyugi van! Nem az én vendégem, hanem az övé – böktem a fejemmel a mögöttünk vánszorgó Leóra, aki megérte maga után rángatni az izgő-mozgó Dawnt.
Nathaniel ingerülten fújtatott.
– Attól még felelőtlen vagy.
Kis híján átestem a saját lábamon.
– Már megbocsáss, de alapozni buli előtt teljesen természetes! – Jó, talán igaza volt a srácnak, tényleg felelőtlen vagyok. De hogy jön ő ahhoz, hogy ezt így a fejemhez vágja? – Arról meg nem tehetek, hogy Dawn a saját hülyesége miatt rúgott be, szóval örülnék, ha leszállnál rólam!
– Ahogy óhajtod!
Viszonylag csendben folytattuk tovább az utunkat Matt háza felé. Én belül duzzogtam, és néha ingerülten sóhajtoztam, nem foglalkozva Alexy nyugtató szavaival, s próbáltam figyelmen kívül hagyni a még mindig kacarászó és sikítozó Dawnt, aki kétségbeesetten próbálta magára vonni a figyelmem – ahogy a többiekét is. Nathaniel kissé lemaradt, mögöttünk sétált zsebre vágott kézzel, és szerintem menekülési terven dolgozott. Hihetetlen, hogy sikerült teljesen elvennie a kedvem a bulitól – pedig én legszívesebben mindig csak buliznék. Hála a srácnak, megfordult a fejemben, hogy kihagyom a partit, taxit hívok, és inkább egy szórakozóhelyre megyek, távol az ismerős arcoktól.
Azonban, amikor Matt ajtót nyitott, s megpillantottam csillogó zöldes barna szemeit és fülig érő vigyorát, megbántam, hogy csak egy pillanatig is elgondolkodtam azon, hogy nem jövök el.
– Avery! – köszöntött hangosan, túlüvöltve a zenét, majd szorosan magához ölelt. – Hát eljöttél!
A fejemet a vállára hajtottam, s rögtön megéreztem parfümjének illatát, amelyet már hosszú évek óta használ, s előtörtek bennem az emlékek.
Matt és én fél évig jártunk, és ezzel ő a leghosszabb kapcsolatom. Szerettem vele lógni, s nem csak azért, mert helyes – bár meg kell hagyni, elég jól néz ki kreolos bőrével, zöldes barna szemeivel és tűzvörös hajával, ó, és azok az apró szeplők! Minden lány álma volt, és szerencsésnek éreztem magam mellette. Remek humorérzékkel rendelkezett, mindig meg tudott nevettetni, és tényleg azt éreztette, hogy szeret. Azonban, fél év után beláttuk, hogy bár jó együtt lenni, sosem volt köztünk több egy nagyon erős barátságnál. A szakítást csendben vészeltem át, nem éreztem azt, hogy fájna az egész. Matt és én továbbra is jó viszonyt ápoltunk, és döbbenet, de semmit sem változott a köztünk lévő kapcsolat, ugyanúgy viselkedtünk egymással, mint előtte – csak nem csókolóztunk és nem jártunk kézen fogva az utcán.
– Hát persze, hogy eljöttem – nevettem fel. – Hiányoztál!
– Ú, új arcok! – csillant fel Matt szeme, mikor észrevette a mögöttem álló Alexyt és Nathanielt.
Elhúzódtam Mattől, aki rögtön üdvözölte Leót és Dawnt, majd jó házigazdához híven bemutatkozott a két, számára idegen srácnak, s gyorsan elhadarta, merre találják a fontosabb helyeket, mint például a konyha, ahol italt vagy kaját szerezhetnek maguknak, vagy a medence, ahol bármikor úszhatnak egyet.
A szememmel ismerős arcok tán kutattam, s boldogan vettem tudomásul, hogy nagyjából mindenki itt volt, aki számított. Na, meg persze olyan is, akire egyáltalán nem számítottam.
A nappaliban Castiel táncolt Shailene-nel, s úgy tűnt, a lány teljesen odáig van a vörös srácért. Hatalmas, idétlen vigyorral az arcán mozgott a zene ütemére, de egy pillanatra sem engedte el Castielt. Fogalmam sincs, mit mondhatott neki a srác, amiért Shailene így viselkedett. Szinte rá sem ismertem a lányra, a viselkedése teljesen idegen volt számomra. Most vagy én vagyok nagyon rossz emberismerő, vagy Castiel volt rá ilyen hatással. Nem tudom, melyiknek örülnék jobbak…
Furcsa érzés kerített hatalmába, miközben őket néztem, s bármennyire is szerettem volna elkapni róluk a tekintetem, nem tudtam nem őket bámulni. S mintha Castiel megérezte volna, hogy valaki figyeli őket, felkapta a fejét, s egyenesen rám meredt. Szürke szemeivel lassan mért végig, arcán valamiféle döbbenet ült, amely más érzésekkel is keveredett, de nem tudtam volna megmondani, mit gondolhatott, miközben engem nézett. Egy pillanatig sebezhetőnek éreztem magam, így összefontam magam előtt a kezem, és lenézően néztem a srácra, majd fogtam magam, s Dawnnal a nyomomban megindultam a konyha felé.
– Hát ez meg mi az ördög volt? – kérdezte Dawn halkan, miközben egy piros műanyag pohárba kólát öntött.
A pattogatott kukorica felé nyúltam, de közben végig kerültem a tekintetét.
– Nem tudom, miről beszélsz.
Felkuncogott, s átkarolta a vállam.
– Lehet, hogy egy csöppet részeg vagyok, de nagyon jól tudom, mit láttam. Castiel le sem bírta venni rólad a szemét.
A homlokomat ráncoltam.
– Beképzelsz dolgokat.
Hirtelen nekiállt tapsikolni és fel-le ugrálni.
– Elpirultál! Ó, egek! Neked tetszik Castiel!
A kukorica megakadt a torkomon és köhögni kezdtem. A közelünkben tartózkodók mind ijedten kapták felém a fejüket, az egyikük pedig még a poharát is a kezembe nyomta. Egyből felhajtottam az italt, de legszívesebben kiköptem volna az egészet. A pasi bizonyára több alkoholos italt kevert össze, mert borzalmas íze volt. De legalább megfulladni már nem fogok.
Amikor úgy éreztem, hogy meg bírok szólalni, Dawnra néztem.
– Idefigyelj, Dawn. Nem tudom, mit láttál, vagy, hogy mit gondolsz, de… fúj, én és Castiel?
– Castiel és én.
Ijedten fordultam meg, mikor Nathaniel hangját hallottam meg. A szőke srác közvetlenül mögöttünk állt, és biztosra vettem, hogy a beszélgetésünk nagy részét hallotta.
– Tessék? – néztem rá zavartan.
Nathaniel felsóhajtott.
– Azt mondtad, én és Castiel, de helyesen úgy van, hogy Castiel és én, mert…
A szememet forgattam, majd otthagytam a srácot. Hallottam, ahogy a konyhában tartózkodók közül valaki megkérdezi, hogy ki hozta ide ezt a strébert, majd Matt keresésére indultam. Hamar meg is találtam, éppen Alexyvel beszélgetett, s mindketten vadul mutogattak.
– Hú, van egy olyan érzésem, hogy nagyon érdekes beszélgetést folytattok le ti ketten – mosolyogtam rájuk.
– Pasi téma, Avery, nem értenéd – vigyorgott le rám Matt. – Mit szeretnél?
– Honnan veszed, hogy szeretnék valamit?
Matt felnevetett.
– Onnan, hogy ismerlek, Delacroix. Mit akarsz?
– Táncoljunk! – mondtam, majd megragadtam a kezét és az ideiglenes táncparkett felé húztam.
Az este hátralévő része vad táncolással, beszélgetéssel és ismerkedéssel telt. Matt jó pár számomra ismeretlen embernek mutatott be, akikkel meglepő módon totál megegyezett az ízlésünk, s egy cseppet sem unatkoztam. Néha ránéztem Dawnra, aki remekül mulatott Leo és Nathaniel társaságába – noha utóbbi inkább csak állt egy helyben álldogált, vagy Dawnt figyelte, s mielőtt a lány bármi őrültséget tehetett volna, ő ott volt és leállította. Az ötödik ilyen alkalommal Dawnnál betelt a pohár, s elkezdett Nathaniellel kiabálni, majd hozzám futott, s hisztizett egy sort a fürdőben. Miután sikerült lenyugtatnom, visszasétáltam a nappaliba, s egy David nevű sráccal táncoltam és flörtöltem. Szinte teljesen megfeledkeztem Castielről.
És amikor azt mondtam, hogy szinte, akkor azt szó szerint is értettem. Ugyanis a konyhában sikerült vele összefutnom, éppen egy Jack Daniels üveget szorongatott a kezében. Körbenéztem.
– Remélem nekem is hagytál – léptem oda mellé.
Rám mosolygott.
– Eleget ittál már, nem?
Félresöpörtem a műanyag poharakat, majd felpattantam a pultra, s kikaptam a kezéből az üres whiskys üveget. Színpadiasan lebiggyesztettem az ajkam.
– Elfogyott.
Sűrűn pislogtam, mert a másfél óra alatt elfogyasztott alkoholmennyiség miatt nem láttam tisztán és a fejem is zúgott. A szavak érthetetlenül hagyták el a számat, és biztos voltam benne, hogy ha másnap felkelek, iszonyú másnapos leszek.
– Na, nem mondod, Sherlock? – gúnyolódott.
Kínos csend állt be közénk, s mindketten kerültük a másik tekintetét. A szemem sarkából néhányszor rápillantottam, s csak akkor tűnt fel, hogy milyen szépek a szemei. A haja töve fekete volt, gondolom régen festette utoljára.
– Hogy van Shai? – kérdeztem, leginkább azért, hogy eltereljem a figyelmem.
Az alkohol teszi, az alkohol teszi – mondogattam magamban, mikor rádöbbentem, hogy helyesnek találom Castielt, és kis híján rávetettem magam.
– Alig öt perce beszéltél vele. Eh, ennyire berúgtál már? – mosolyra húzódott a szája.
Basszus, miért ver ilyen gyorsan a szívem? Ez csak Castiel!
– Nem vagyok részeg – tiltakoztam, s lepattantam a pultról.
Amint a lábam elérte a talajt, minden a feje tetejére állt, s hirtelen kettőt kezdtem látni a dolgokból. Elvesztettem az egyensúlyom, s ha Castiel nem kap utánam, simán hanyatt vágódtam volna.
Castiel a kezemnél fogva rántott magához. Olyan közel voltam hozzá, hogy még ruhán keresztül is éreztem teste melegét, érintése a bőrömet égette csupasz alkaromon. A szívem őrültek módjára dübörgött, a lábam pedig remegett. Arcomon éreztem meleg leheletét; hozzám hasonlóan ő is kapkodta a levegőt. Lehunytam a szemem.
– Talán… talán mégiscsak berúgtam – suttogtam.
– Én is – felelte, majd még közelebb hajolt hozzám.
Másodpercek tört része alatt zajlott le az egész, s ez alatt a rövidke idő alatt teljesen megfeledkeztem arról, hogy hol vagyok – és hogy ki tart a karjaiban. Castiel szája az enyémet súrolta, elektromosság futott végig az egész testemen, és egy pillanat alatt kijózanított.
Ellöktem magam Castieltől, mielőtt tényleg megcsókolhatott volna.
És a legrosszabb az egészben, hogy énem egy kis része egyáltalán nem bánta volna, ha megteszi…

3 megjegyzés:

  1. Uuuuu, de jo, gyorsan hozd a reszeket 😍

    VálaszTörlés
  2. Ójaj, kezdődnek a bonyodalmak:D Bármennyire hangoztatják, hogy mi egy buliban történik, az ott is marad, tudjuk, hogy ez nem így van:D A legjobb sztorik születnek, és mindig felfújva érkeznek vissza az eredeti emberhez:)
    Izgalmas, izgalmas!

    xoxo,
    T

    VálaszTörlés