Csóközön!
Meg is hoztam a következő fejezetet, amelyben ugyan még semmi komoly nem történik, és új szereplő sem jelenik meg benne. De hát kellenek ilyen részek is, nem? Nem kezdhetünk rögtön a közepén, kell egy kis bevezető, egy kis ráhangolódás. :)
Köszönöm szépen azoknak, akik írtak CsJ-n az előző fejezetet illetően, valamint minden olvasónak küldök egy hatalmas virtuális ölelést, amiért itt vagytok! Ezer puszi a pipákért, és a 300+ oldalmegjelenítésért! Köszönöm azoknak is, akik már most, a történet elején feliratkoztak!:) :*
Továbbra is várom a véleményeiteket, sokat számít nekem, tényleg!:)
A következő fejezetben már megjelenik drága vörösünk is, szóval igyekszem hamar hozni a fejezetet!
Addig is jó olvasást kívánok ehhez a részhez!♥
2.
Nem kellene ítélkeznem
– Ez egy iskola, hölgyeim, nem holmi
divatbemutató. – Dawn vékony hangon utánozta az igazgatónőt, majd dühösen
csapta le a mosdókagylóra a szempillaspirált. – Mégis kinek képzeli magát?!
Nehogy már megmondja, miben járjak iskolába!
Hevesen bólogatok, de barátnőmmel
ellentétben én nem húztam fel magam ennyire a dolgon. A ruháim nem voltak túl
kirívóak – egy fehér rövidnadrágot vettem fel, színben hozzá passzoló, hosszított
toppal, aprócska kivágással. Az arcom sem volt túlságosan kimázolva, épp csak
ennyi sminket vittem fel, amennyit szükségesnek véltem: kevéske alapozó és
púder, szemceruza és szempillafesték, valamint a kedvenc barackos szájfényem.
Dawn azonban olyan ruhákban jött ma
suliba, amely épp, hogy takarta, amit kellett, s kiemelt mindent, amit kellett.
Mintha a sminkelést is túlzásba vitte volna, a vastag tusvonal sokkal inkább
illett buliba, mint iskolába, dús ajkaira pedig vörös rúzst kent fel.
– Nem tudom, miért húzod fel magad
ennyire – mondtam, miközben végighúztam a fésűt hosszú, szőke hajamon, amelyet
anyától örököltem, majd a csuklómon lévő fekete hajgumival összekötöttem. –
Úgyis olyan ruhát veszel fel, amilyet akarsz, akár tetszik a nőnek, akár nem.
Dawn felsóhajtott és nekidőlt a
mosdókagylónak.
– Igazad van. Inkább beszéljünk másról.
A szemem sarkából rá néztem.
– Rendben, beszéljünk. Feltéve, ha nekem
is tetszik a téma.
– Jace-ről van szó…
– Dawn!
– Azt hittem, szakítasz vele, még
mielőtt véget érne a nyár…
A homlokomat kezdtem dörzsölni. Egek,
már most fáradtnak éreztem magam, pedig még el sem kezdődött a suli.
– Őszintén? Azt hittem, a srác rájön,
hogy mi a szitu, és lelép, mielőtt dobnám. De nem ez történt, szóval most új
terven dolgozom.
– Az új terveid általában arról szólnak,
hogy megbántod a srácot, vagy nem reagálsz a hívásaira. Avery, Jace rendes
srác, nem ezt érdemli.
Megfogtam a táskám és frusztráltam
léptem egyet az ajtó felé.
– Ha már témánál vagyunk, mi a helyzet Aidannel,
hm? Milyen rendes srác volt, azt meg hadd ne kelljen már megemlítenem, hogy a
gyerekeitek nevén gondolkoztál, meg a közös szobátok falának színén. Emlékszel
még, hogyan dobtad?
– Jó, jó, igazad van! – Maga elé emelte
a két kezét. – Nem kellene ítélkeznem, amikor pontosan ugyanezt csinálom.
Sajnálom.
Felsóhajtottam, és odasiettem hozzá,
hogy megöleljem.
– Ó, drágám, nem akartalak megbántani!
Ne haragudj!
– Nem, semmi baj. Megérdemeltem.
– Nézd, tudom, hogy nem jól intézem
ezeket a dolgokat, de hagyd rám, oké? Ha így dobom ki a pasijaimat, nem okozok
saját magamnak fájdalmat.
– Vagy bűntudatot.
Felnevettem, de mondani nem mondtam
semmit. Ó, Dawn, ha tudnád, mennyire
gyötör a bűntudat minden egyes szakítás után!
– Menjünk, nehogy elkéssünk! – Megragadtam
Dawn karját, és kihúztam a mosdóból. Azonban nem vettem észre az ajtó előtt
álló fiút, s teljes erőmből nekiütköztem.
Oh, tökéletes szakítás nincs... Valamelyik fél mindig megbántódik és könnyebb, ha az inkább a másik fél. Teljesen átérzem a dilemmát:D
VálaszTörlésJobb, amikor közös beleegyezés alapján inkább sosem látjuk egymást viszont.
Izgalmas, lapozom is a következőhöz.
(csak gondoltam mind részhez írok, mert nekem is mindig jólesik, ha véleményezik az írásom)
xoxo,
T
De sajnos nem mindig a másik fél sérül.^^" ><
TörlésKöszönöm, hogy mindegyik részhez írsz, igazán jól esik!^^
Szia~~ Nem tudom mennyire nézed már ezt a blogot de gondoltam szólok, hogy bevonzottál egy olvasót ^^
VálaszTörlésNagyon tetszik, hogy végre nem egy olyan blogot találtam ahol a fogalmazás úgy hat mintha egy 9 éves írta volna. Na de megyek a kövi fejezetre (ㆁωㆁ)