2014. június 23., hétfő

02. Nem kellene ítélkeznem

Csóközön!
Meg is hoztam a következő fejezetet, amelyben ugyan még semmi komoly nem történik, és új szereplő sem jelenik meg benne. De hát kellenek ilyen részek is, nem? Nem kezdhetünk rögtön a közepén, kell egy kis bevezető, egy kis ráhangolódás. :)

Köszönöm szépen azoknak, akik írtak CsJ-n az előző fejezetet illetően, valamint minden olvasónak küldök egy hatalmas virtuális ölelést, amiért itt vagytok! Ezer puszi a pipákért, és a 300+ oldalmegjelenítésért! Köszönöm azoknak is, akik már most, a történet elején feliratkoztak!:) :*

Továbbra is várom a véleményeiteket, sokat számít nekem, tényleg!:)

A következő fejezetben már megjelenik drága vörösünk is, szóval igyekszem hamar hozni a fejezetet!

Addig is jó olvasást kívánok ehhez a részhez!♥

 

2. Nem kellene ítélkeznem
– Ez egy iskola, hölgyeim, nem holmi divatbemutató. – Dawn vékony hangon utánozta az igazgatónőt, majd dühösen csapta le a mosdókagylóra a szempillaspirált. – Mégis kinek képzeli magát?! Nehogy már megmondja, miben járjak iskolába!
Hevesen bólogatok, de barátnőmmel ellentétben én nem húztam fel magam ennyire a dolgon. A ruháim nem voltak túl kirívóak – egy fehér rövidnadrágot vettem fel, színben hozzá passzoló, hosszított toppal, aprócska kivágással. Az arcom sem volt túlságosan kimázolva, épp csak ennyi sminket vittem fel, amennyit szükségesnek véltem: kevéske alapozó és púder, szemceruza és szempillafesték, valamint a kedvenc barackos szájfényem.
Dawn azonban olyan ruhákban jött ma suliba, amely épp, hogy takarta, amit kellett, s kiemelt mindent, amit kellett. Mintha a sminkelést is túlzásba vitte volna, a vastag tusvonal sokkal inkább illett buliba, mint iskolába, dús ajkaira pedig vörös rúzst kent fel.
– Nem tudom, miért húzod fel magad ennyire – mondtam, miközben végighúztam a fésűt hosszú, szőke hajamon, amelyet anyától örököltem, majd a csuklómon lévő fekete hajgumival összekötöttem. – Úgyis olyan ruhát veszel fel, amilyet akarsz, akár tetszik a nőnek, akár nem.
Dawn felsóhajtott és nekidőlt a mosdókagylónak.
– Igazad van. Inkább beszéljünk másról.
A szemem sarkából rá néztem.
– Rendben, beszéljünk. Feltéve, ha nekem is tetszik a téma.
– Jace-ről van szó…
– Dawn!
– Azt hittem, szakítasz vele, még mielőtt véget érne a nyár…
A homlokomat kezdtem dörzsölni. Egek, már most fáradtnak éreztem magam, pedig még el sem kezdődött a suli.
– Őszintén? Azt hittem, a srác rájön, hogy mi a szitu, és lelép, mielőtt dobnám. De nem ez történt, szóval most új terven dolgozom.
– Az új terveid általában arról szólnak, hogy megbántod a srácot, vagy nem reagálsz a hívásaira. Avery, Jace rendes srác, nem ezt érdemli.
Megfogtam a táskám és frusztráltam léptem egyet az ajtó felé.
– Ha már témánál vagyunk, mi a helyzet Aidannel, hm? Milyen rendes srác volt, azt meg hadd ne kelljen már megemlítenem, hogy a gyerekeitek nevén gondolkoztál, meg a közös szobátok falának színén. Emlékszel még, hogyan dobtad?
– Jó, jó, igazad van! – Maga elé emelte a két kezét. – Nem kellene ítélkeznem, amikor pontosan ugyanezt csinálom. Sajnálom.
Felsóhajtottam, és odasiettem hozzá, hogy megöleljem.
– Ó, drágám, nem akartalak megbántani! Ne haragudj!
– Nem, semmi baj. Megérdemeltem.
– Nézd, tudom, hogy nem jól intézem ezeket a dolgokat, de hagyd rám, oké? Ha így dobom ki a pasijaimat, nem okozok saját magamnak fájdalmat.
– Vagy bűntudatot.
Felnevettem, de mondani nem mondtam semmit. Ó, Dawn, ha tudnád, mennyire gyötör a bűntudat minden egyes szakítás után!
– Menjünk, nehogy elkéssünk! – Megragadtam Dawn karját, és kihúztam a mosdóból. Azonban nem vettem észre az ajtó előtt álló fiút, s teljes erőmből nekiütköztem. 

2 megjegyzés:

  1. Oh, tökéletes szakítás nincs... Valamelyik fél mindig megbántódik és könnyebb, ha az inkább a másik fél. Teljesen átérzem a dilemmát:D
    Jobb, amikor közös beleegyezés alapján inkább sosem látjuk egymást viszont.
    Izgalmas, lapozom is a következőhöz.
    (csak gondoltam mind részhez írok, mert nekem is mindig jólesik, ha véleményezik az írásom)

    xoxo,
    T

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De sajnos nem mindig a másik fél sérül.^^" ><
      Köszönöm, hogy mindegyik részhez írsz, igazán jól esik!^^

      Törlés