00. Prológus

Hát, sziasztok, kedves idetévedők!

Bevezetésnek kezdeném néhány infóval, mert szerintem ti is szeretnétek tudni, milyen blogon is jártok. Kérlek, amíg ezt nem olvastátok végig, ne görgessetek lejjebb! Ugyanis már most eldönthetitek, hogy akartok-e időt vesztegetni a történetemre, vagy sem.

Nincsenek komoly terveim ezzel a sztorival, az egész azért van, hogy visszarázkódhassak az írásba - az a másfél év kihagyás bizony nyomot hagy a mostani történeteimen. Na, szóval.

Bizony, ez egy Csábításból jeles fanfiction lesz, méghozzá - meglepő módon -, Castiellel a főszerepben. Ugyan nem szívlelem a vöröst, más karakterrel egy ilyen fajta sztorit nem tudnék megírni. Nem fogok senkit álomvilágba ringatni, egy olyan blogot fogok írni, amelyben a 16-17 évesek problémáiról, életéről olvashatsz - semmi mézes-mázos cucc, csak a kőkemény valóság. Főhősnőnk, Avery, nem új diákként kerül a Sweet Amoris gimibe, 11.-esként ez a 3. éve ott. Nem fognak a szereplők rögtön az elején egymásba szeretni, meg lesz ennek a maga módja. Az oldalsávban megtaláljátok a történet rövid leírását (tessék elolvasni, mielőtt tovább mész!).

Avery viselkedése nem követni való, eszetekbe se jusson! Nem tökéletes, kissé botrányosnak is mondanám, és hibákat fog elkövetni - de hát az ember ebből tanul, nem? Trágár szavak előfordulhatnak, szóval nem kisgyerekeknek íródik/íródott a történet. 

Felelősséget nem vállalok, ha olvasod, olvasod, ha nem, nem. Egyedi történetet próbálok írni, aztán majd kiderül, sikerül-e.

Nos, ha még mindig itt vagytok, jöjjön egy rövidke prológus!:)

Ó, és mielőtt elfelejteném! Szavakkal dolgozom, drágáim, nem képekkel. Csak gondoltam, jobb, ha tudjátok.

Várom a pipákat és a véleményeket!;)

Prológus

Ujjaimmal vidáman doboltam a zene ütemére, és átadtam magam azoknak az érzéseknek, amelyek ehhez a számhoz kötődtek. Kétségkívül életem legjobb nyaralása volt az idei, annyi új arcot ismerhettem meg, akikkel az egész szünidőt átbulizhattam, hogy időm sem volt unatkozni. Őrült partik a népszerű szórakozóhelyeken, visszafogott sütögetések, és ó, az az egy hónap Olaszországban! Mit meg nem tennék, ha most rögtön visszamehetnék oda! Gyönyörű ország az, kedves lakosokkal, rengetek látnivalóval, híres üzletekkel. A nyár fénypontja volt az ott töltött idő, amelyet igyekeztem kihasználni, mégis olyan gyorsan vége lett. Még fel sem fogtam, hol vagyok, már egy repülőn ültem, vissza ide, ebbe az unalmas kisvárosba, ám nem mondhatom, hogy nem éreztem jól magam itthon, hisz új barátokat szereztem.  

Énekelve pillantottam a mellettem ülő srácra, aki bár az útra koncentrált, ajkán mosoly bujkált, és jókedvűen hallgatta, ahogy a rádióval együtt dalolok – bár a hangom nem volt éppen a legjobb. Felnevetek.

– Mi olyan vicces? – Csak egy pillanatra nézett rám, utána tekintete visszatért az útra.

Az ajkamba haraptam. – Semmi, semmi.

Már akkor kiszúrtam a Sweet Amoris Gimnáziumot, amikor bekanyarodtunk abba az utcába, ahol a suli is volt. Görcsbe rándult a gyomrom, és mintha a nyár emlékei is halványodni kezdtek volna abban a pillanatban, hogy a tudatomba beférkőzött a tanulás gondolata. Ők is érezték, hogy amint belépek azon a kapun, semmi szabadságom nem lesz hosszú, gyötrelmes hónapokig. Nagyot sóhajtottam. Kilakkozott lábkörmeimet kezdtem vizslatni, miközben az autó leparkolt a gimi előtt. Kelletlenül vettem le a műszerfalra pakolt lábaimat, majd belebújtam kényelmes, fehér szandálomba, s kinyitottam az ajtót. Gyors pillantást vetettem Jace-re.

– Kösz, nyuszkó, hogy elhoztál! Életet mentettél.

– Suli után érted jöjjek?

Úgy tettem, mintha elgondolkoztam volna a kérdésen. Ugyan Jace remek srác volt, minden lány álma, valójában rettenetesen unalmas, és már a kapcsolatunk elején tudtam, hogy ebből bizony nem lesz boldogan élnek, míg meg nem halnak. Na, nem mintha vágytam volna egy ilyen… izére. A nyár végével ennek a kapcsolatnak is vége lesz, és azt hittem, erre már ő is rájött. Tévedtem volna?

– Nem, nem kell! Majd találkozunk! – Valamikor.

Kipattantam a kocsiból, és végignéztem a hatalmas épületen, amely semmit sem változott a nyár alatt. Mély levegőt vettem.

Hát, viszlát, nyár! Helló, kerti partik és napsütés! Üdv újra, menza kaja, tanórák és könyvek. Unalmas tanévnek nézünk elébe…