Csóközööön!♥
Sajnálom, hogy megint késett a fejezet, nem nagyon volt időm leülni írni. >< Most viszont itt van, és igyekeztem hosszabbra írni. :) A történetben ugrottunk egy hónapot, de nem kell aggódni, ez nem jelenti azt, hogy hamarabb vége lenne a sztorinak. ;)
Köszönöm szépen a rengeteg pipát, visszajelzést és a 23500+ oldalmegtekintést!:) Továbbra is várom a véleményeiteket!:)
Jó olvasást kívánok mindenkinek!:)
Puszi,
Raina
29. Bowling est
Bár nem egy sráccal volt már dolgom, rendes
kapcsolatom még sosem volt. Soha, senki mellett nem éreztem boldognak magam, a
pasik csak azért voltak, hogy lekössem magam, hogy egy pillanatra kiszakadjak
az amúgy eléggé stresszes, nem mindig felhőtlen hétköznapokból, s legalább
néhány óráig olyasvalaki lehessek, akinek az égvilágon semmi gondja nem akad.
De mióta Castiellel összejöttünk, teljesen megváltozott körülöttem minden; vagy
csak én változtam, ki tudja, nem is ez a lényeg.
Furcsa úgy felkelni reggelente, hogy
valaki az iskola előtt vagy a buszmegállóban vár, mosollyal az arcán, s
köszönés helyett csókkal üdvözöl. S bár már egy hónap eltelt, még mindig
szokatlan kézen fogva sétálni Castiellel az utcán, vagy odabújni hozzá úgy,
hogy körülöttünk több tucatnyi ember mászkál fel-alá. Ahhoz sem sikerült
hozzászoknom, hogy a barátaim sorra jönnek oda hozzánk, hogy gratuláljanak, s
sok boldogságot kívánjanak.
Persze, akadtak olyanok is, akik fejben
számtalanszor megfojtottak már azért, mert Castiellel járok.
Amber majd’ felrobbant a dühtől, mikor
először látott minket együtt a suliban. Castiel pont lehajolt, hogy
megcsókoljon, mikor a szőkeség elsétált mellettünk, méregtől vörös fejjel.
Aznap számtalan pletykát hallottam arról, hogy Amber a mosdóban sír, s hogy
előbb hazament. Fogalmam sincs, mennyi igaz ebből, ugyanis a lány egy évvel
fiatalabb nálam, nem egy osztályba járunk, szünetben pedig nem azt lesem, hogy
mikor mit csinál – sokkal jobb elfoglaltságom is akad, ha értitek, mire
gondolok.
Dawn viszont egy pillanatig sem
leplezte, mennyire örül nekünk. Miután eljöttem Castieltől, felhívtam, hogy
elmondjam neki a történteket, így túl nagy meglepetés nem érte, mikor másnap
meglátott minket nevetgélve, egymáshoz bújva az aulában. Szinte azonnal a
nyakunkba ugrott, s folyamatosan azt ismételgette: újra együtt a csapat. Ami igaz is volt, ugyanis még aznap este
Deborah átjött hozzám, hogy közölje, a turnéja végével újra a Sweet Amoris
diákja lesz. Őszinte leszek, csak egy kis részem örült annak, hogy Debbie
visszatér, hisz’ tartottam attól, hogy újra rányomul Castielre. Akárhányszor
velünk volt, minden egyes mozdulatát figyeltem, készen arra, hogy kikaparjam a
szemét, ha túl közel lép Castielhez. Aztán rájöttem, hogy Debbie-t már
egyáltalán nem érdekli, mi van Castiellel, ráadásul valami egyetemista pasival
kezdett találkozgatni, szóval megnyugodtam, hogy Castiel az enyém marad.
Az eltelt egy hónapban szinte minden
szabadidőnket együtt töltöttük, s bármennyire is hihetetlen, még nem untuk meg
a másikat. Van, hogy együtt tanulunk – vagy legalábbis én próbálok tanulni,
amíg ő a gitárjával vagy a kutyájával szórakozik –, edzeni is együtt járunk, s
ha már úgy döntünk, a szombat estét valami szórakozóhelyen akarjuk tölteni, egy
pillanatig sem fordul meg egyikünk fejében sem, hogy a másik nélkül induljunk
el. Számtalan próbájukra mentem már el, amelyet a dobos, Shane garázsában
tartanak, mióta a raktár leégett. Mindezek mellett pedig teljesen rákaptunk a
filmnézésre, szinte nincs olyan hétvége, amikor ne néznénk meg valamit vagy
nálunk, a kanapén elnyúlva, vagy az ő szobájában fekve. Nem egy éjszakát
töltöttünk már a másiknál, és bármennyire is meglepő, tényleg tartjuk magunkat
ahhoz, amit legelőször megbeszéltünk; nem sietjük el a dolgot. Ennek
köszönhető, hogy egy hónap alatt egyszer sem feküdtünk még le egymással. Néha
nagy a kísértés, hisz’ ez az egész kapcsolat-dolog új még mindkettőnket, de azért
örülök, hogy nem tettük még meg.
Az eltelt egy hónap azonban nem csak a
szerelmi életemet tekintve volt eseménydús. Sikerült meggyőznöm az osztályt,
hogy egy Halloween-i parti megszervezése hatalmas buli, ráadásul még a
közösséget is jobban összehozza, szóval belevágtunk a szervezésbe. Mindenki
mindenben segített, órák után tovább bent maradtunk ötletelni, és tényleg,
remekül szórakoztunk. Attól féltem, hogy lesznek, akik kihúzzák magukat a munka
alól – nyílt titok, hogy Armintól tartottam a legjobban –, de kellemesen
csalódtam az osztálytársaimban. Nem mindenki volt lelkes, de legalább
elmondhatjuk, hogy egy egész osztály akarta, hogy ez a buli a lehető
legszuperebb legyen. Különféle programokat találtunk ki, nem csak estére, hanem
délelőttre is, elvégre Halloween pont péntekre esik. A DJ már el volt rendezve,
a fickó viszonylag olcsón elvállalta a dolgot, és a díszlet is nagyjából
rendben volt, noha egy hét még volt a buliig.
Hála Rosának és a tehetségének, a
ruhával is egész jól álltam, bár eszem ágában sem volt megmutatni senkinek sem,
azt akartam, hogy meglepetés legyen. Rosa remekül tudott titkot tartani, és
segített megnyugtatni Dawnt is, aki hiszti rohamot kapott, mikor közöltem vele,
nem vagyok hajlandó semmit sem elárulni a jelmezemről. Később kiderült, hogy
attól tartott, ugyanannak fogunk beöltözni, és rettenetesen megkönnyebbült,
mikor megtudta, még csak meg sem fordult a fejemben a Kleopátra-jelmez.
Viszont főszervezőnek lenni, mint
rájöttem, nem egyszerű munka, és hamar ki tudja készíteni az embert. A
szervezés teljesen elszívta minden energiámat, s péntek estére teljesen
kidőltem, noha remek programom lett volna.
– Nem akarom – nyavalyogtam, végigdőlve
az ágyamon, a szememet le sem véve Castielről, aki éppen a pólóját kapta le
magáról.
Értetlenül meredt rám.
– Mi? Ne szórakozz Avery, egész nap azt
hajtogattad, hogy már alig várod!
Felsóhajtottam, s magamra húztam a
virágos huzatú takarót.
– Tudom, de most nincs hozzá kedvem.
Bocsi.
Egy ideig pislogott rám, aztán leült az
ágyam szélére és megfogta a kezem. Óvatosan masszírozni kezdte, hüvelykujjával
különböző mintákat rajzolva a kézfejemre.
– Mi a baj? – kérdezte halkan, de
hangjából kiéreztem egy kis ingerültséget.
– Megjött – adtam rövid választ, mire
csak felvonta a szemöldökét. – Nyűgös vagyok, nincs kedvem semmihez,
lefárasztott ez az egész szervezés és… Aludni akarok! És csokit is ennék.
Mogyorósat.
Castiel frusztráltan felsóhajtott.
– Avery, már múlt héten lefoglaltam a
helyet, ami nekem nem volt olcsó, szóval…
– Menj egyedül! – szakítottam félbe. –
Debbie biztosan örülni fog neked.
Szinte be sem fejeztem a mondatot, már
megéreztem a derekamon izmos karjait, s mire észbe kaptam, már a vállára is
kapott. Ijedtemben felsikítottam, mire óvatosan a fenekemre csapott, s nevetve
elindult velem a fürdőszoba felé. Még szerencse, hogy anya nem tartózkodott
itthon, biztosan kiakadt volna a látvány miatt, elvégre egy szál tangában és
egy vékony, combközépig érő fekete, You complete me(ss) feliratú pólóban (ami
természetesen Castielé volt) lógtam barátom hátán, ráadásul rajta sem volt
felső. Sikítozva csapkodtam őt, de a végén már csak kuncogtam, amikor pedig
végre letett a földre, lábujjhegyre álltam, s megcsókoltam.
– Mindenképpen el akarsz menni? Úgy
értem, biztosan találunk jobb programot is!
Ajkait a homlokomra nyomta.
– Megígértük a többieknek, hogy
elmegyünk bowlingozni, a hely ki van fizetve, Dawn pedig elevenen megnyúz, ha
megint elrabollak tőle. Mostanában eléggé elhanyagolod őt, nem?
Megpöckölte az orrom, majd visszasétált
a szobámba, hogy átöltözzön. Valóban, Castiel és én rengeteg időt töltünk
együtt, de nem hanyagoljuk el a barátainkat sem. Dawnnal ugyanúgy eljárunk
vásárolni, beülünk kávézni, természetesen pasik nélkül (ő közben összejött
Eric-kel, bár már nem találkozgatnak annyit, mint a „kapcsolatuk” elején).
A fürdőben magamra zártam az ajtót, majd
beugrottam a zuhany alá. Tényleg nem volt túl sok kedvem elmenni itthonról,
szívesebben töltöttem volna Castiellel az éjszakát, filmeket nézve. De nem
akartam azt a rengeteg embert sem cserbenhagyni, szóval figyelmen kívül hagyva
a duzzogó kislányt, nekiálltam készülődni.
Egy óra múlva mondhatni indulásra készen
álltam, noha Castiel még veszekedett velem egy sort, mert szerinte nem
megfelelő az öltözékem. Egy mély bordó, egyszerű, háromnegyedes ujjú, teljesen
testre simuló felsőt kaptam magamra egy fekete combközépig érő szoknyával, alá pedig
egy fekete harisnyát húztam, s azt terveztem, hogy a – változatosság kedvéért
szintén fekete – bakancsomba bújok, ami persze neki nem tetszett. Az ajtó előtt
vitatkoztunk, mindketten makacsok voltunk, s egyikük sem akart engedni.
– De nekem ez így tetszik! –
dobbantottam hisztisen és a dzsekimért nyúltam.
Castiel megragadta a karom, s magához
húzott. Az ajkainkat csak néhány centi választotta el egymástól, éreztem
magamon a leheletét.
– Beismerem, elképesztően szexi vagy
ebben a cuccban, de nem gondolod, hogy ez egy kicsit túlzás? Csak bowlingozni
megyünk.
Hátrébb léptem, s megrántottam a vállam,
majd a lépcső felé indultam. Mielőtt felértem volna az emeletre, visszaszóltam
neki a vállam felett.
– Hát jó, akkor pucéran megyek!
Hallottam, ahogy Castiel élesen beszívja
a levegőt, de mondani már nem mondott semmit. A szobámba mentem, ahol
viszonylag gyorsan kiválasztottam pár egyszerűbb ruhadarabot, s már készültem
átöltözni, mikor megéreztem Castiel leheletét a nyakamon. Hideg futott végig a
testemen, a hátamat a mellkasának döntöttem, s sóhajtva hagytam, hogy Castiel
tenyere a combomra csusszanjon.
– Szándékosan csinálod ezt, ugye? –
suttogta a nyakamba mély, rekedt hangon. – Tudod, hogy alig bírok magammal,
mikor a közeledben vagyok.
Éreztem, ahogy a szám mosolyra húzódik,
majd elléptem Castieltől, s kifelé lökdöstem.
– Csak, hogy emlékeztesselek: te akartál
várni. És most kifelé! Szeretnék átöltözni!
Becsuktam mögötte az ajtót, majd gyorsan
magamra kaptam a farmeromat és Castiel egyik pólóját, amit még a múlt héten
hagyott nálam, összekötöttem a hajam, s lefutottam a nappaliba, hogy felvegyek
valami cipőt és dzsekit, s kézen fogva indultunk a város egyetlen bowlingterme
felé.
Előbb hallottam meg Dawn hangját,
minthogy megláttam volna az épület előtt álló hat fős csoportot – Deborah pár
perce küldött egy sms-t, hogy mégsem tud jönni, ezért voltak csak hatan. Legjobb barátnőm szokás
szerint becsiccsentve várt ránk, énekelve ugrált fel-alá, s hangosan nevetgélt,
mikor Eric a fülébe súgott valamit. Rosa, Leigh, Lysander és Alexy távolabbról
figyelte Dawnt és Ericet, akik úgy viselkedtek, mint valami ötévesek, s mikor
megláttak minket Castiellel, látszólag teljesen megkönnyebbültek. Rosa
odakiabált valamit Dawnnak, aki szinte azonnal felkapta a fejét, s megindult
felénk, néhány másodperc múlva pedig kis híján elterültem földön, ugyanis
teljes erőből ugrott nekem. Még szerencse, hogy Castiel ott állt mögöttem, és
megtartott.
– Te ittál? – kérdeztem a még mindig
kuncogó Dawntól.
Castiel közben előre sietett, s csatlakozott
Lysanderhez.
– Csak egy csöppet – mutatta fel vidáman
a hüvelyk-és mutatóujját, jelezve az elfogyasztott mennyiséget. – Elvégre
bulizunk, nem?
– Bulizni pia nélkül is lehet.
Még én sem hittem el, amit mondtam, hát
még Dawn. Nem létezik, hogy ennyire megváltoztam volna az utóbbi hetekben,
ugye? Nem mondom, hogy az elmúlt egy hónapban semmit sem ittam, mert akkor
hazudnék, de nem emlékszem, hogy mióta együtt vagyok Castiellel, bármikor is
részeg lettem volna. Azt viszont tudom, hogy minden egyes alkalommal jól
éreztem magam, és ennek nem feltétlenül az ital volt az oka.
Mielőtt bementünk volna bowlingozni,
belekaroltam Alexybe, ugyanis nem tudtam nem észrevenni, mennyire szomorú.
Persze szokás szerint csak mosolygott – bár megjegyezném, egyáltalán nem
sikerült vele meggyőznie –, s azt mondta, semmi olyan nem történt, amivel ne
tudna megbirkózni, ne aggódjak, s már tovább is állt, hogy cipőt kérjen
magának.
– Ne ráncold a homlokod! – lépett mellém
Castiel és átkarolta a vállam.
– Segíteni szeretnék neki, de nem tudom,
mit csinálhatnék, ha nem mondja el, mi baja.
Castiel felsóhajtott.
– Ha szüksége lenne segítségre, biztos
vagyok benne, hogy te lennél az első, akihez fordulna. Ő is megmondta, nem kell
feleslegesen aggódnod! Inkább szórakozzunk!
Megfogadtam Castiel tanácsát, és tényleg
megpróbáltam elengedni magam, de azért Alexyre is figyeltem, s minden tőlem
telhetőt megtettem, hogy felviduljon.
Castiel egy félreeső pályát foglalt le,
az épület végében, ahol nem nyüzsgött annyi ember, így a kicsinek nem igen
mondható csapatunk nyugodtan szórakozhatott. A társaságot két kisebb csoportra
osztottuk, lányok és Alexy a fiúk ellen, s mielőtt belekezdtünk volna a
játékba, megbeszéltük, hogy két óra múlva átmegyünk a Vörös Sárkányba, ami csak
néhány saroknyira volt innét. A vesztes csapat fizeti az összes piát, szóval
mindent bele kellett adnunk, hogy nyerhessünk, ami kezdetben teljesen
esélytelennek tűnt. A fiúk profik voltak, látszott, hogy nem egyszer játszottak
már, mi pedig… nos, Dawn és Rosa még csak azt sem tudta, hogyan kell megfogni a
bowling golyót, Alexy hangulata a teljesítményére is kihatott, nekem pedig…
Hát, még az elején letört az egyik körmöm, ami teljesen elvette a kedvem az
egész játéktól. Vagy csak valami ürügy
kellett, hogy végig Castiel mellett ülhessek?
– Ez így annyira nem fair! Ti mind
profik vagytok. Nem volt igazságos az elosztás! – hisztizett Dawn, miután két
bábut sikerült csak ledöntenie. Duzzogva dobta le magát mellém az
ülőalkalmatosságra, mire ijedten húzódtam el Castieltől.
– Nem értem miért idegeskedsz ez miatt –
mondtam neki. – Csak törődj bele, hogy veszíteni fogsz. Én is azt tettem.
Visszafordultam Castielhez.
– Ne csináld, bébi! – mosolygott rám. –
Nem nyerni jöttél, hanem hogy jól érezd magad.
– Azért jobban érezném magam, ha csak egy
kicsi esélyem is lenne! – horkantottam.
Castiel csak nevetett, s arcát a
nyakamba fúrta.
– Majd legközelebb.
Nem
lesz legközelebb – gondoltam mérgesen, majd kicsit
arrébb csúsztam, hogy Dawnnal beszélgessek. Elmondta, hogy szakítani szeretne
Eric-kel, mert már egy kicsit sem érzi jól magát vele, és mert elkezdett egy
másik sráccal is találkozni. Azt remélte, támogatni fogom őt ebben, de csak a
fejemet ráztam. Ismertem Eric-et, elég régóta már, és lehetetlen megunni,
annyira egyedi a srác, ráadásul a humora sem semmi. Hiába vannak már együtt egy
ideje Dawnnal, tudom, hogy ritkán találkoznak, mert Dawn folyamatosan más
programot talál ki magának. Mielőtt nekiálltunk volna veszekedni, megmondtam
neki, hogy azt csinál, amit akar, én nem akarok beleszólni más szerelmi
életébe, mire a fejemhez vágta, hogy nekem persze könnyű, hisz’ Castielt évek
óta ismerem, majd sértődötten felállt, s Erichez sétált. Castiel felé
fordultam.
– Valami olyat mondtam, amit nem kellett
volna? Tényleg ennyire bunkó lennék? – Castiel mintha meg sem hallotta volna,
hogy hozzá beszélek, mereven bámult valamit. – Hahó! – lengettem meg előtte a
kezem, mire végre felém kapta a fejét. – Mi a baj?
Újra elnézett jobbra, aztán sóhajtva
visszafordult felém.
– Semmi.
Próbáltam rájönni, mit bámult annyira,
de a hely teljesen megtelt már emberekkel, lehetetlen próbálkozásnak tűnt
megtalálni azt a valakit, aki ennyire felkeltette Castiel figyelmét.
– Legalább te jól érzed magad? –
kérdeztem, megtörve a csendet, ami beállt közénk.
– Nem – válaszolta rögtön. – Arra
számítottam, többször állsz majd nekem háttal, de egész este csak itt ültél.
Felnevettem.
– Látod, ha otthon maradtunk volna, több
lehetőséged lett volna a fenekemet bámulni! Vagy akármi mást – kacsintottam rá.
Castiel szája lusta, féloldalas mosolyra
húzódott, majd a tarkómra csúsztatta a tenyerét, s közelebb húzott magához,
hogy megcsókoljon. Volt valami furcsa, valami zavaró a csókban, ami nem hagyott
nyugodni, s rossz érzésem lett tőle. Amikor felálltam, hogy kinyújtóztassam
elgémberedett végtagjaimat, Castiel újra arra a pontra kezdett fókuszálni, bennem
pedig kezdett éledezni egy kis féltékenység. Mi van, ha valami csajt bámul?
– Kimegyek a mosdóba – mondtam neki,
majd az említett helyiség felé böktem.
Egy lépést tettem előre, de Castiel
megragadta a karom, s ő is felállt. Másik kezét a derekamra csúsztatta.
– Megyek veled! – jelentette ki
harciasan.
Éreztem, hogy a homlokom ráncokba
szalad.
– Nem, nem jössz. Egyedül is tudok
pisilni, nem kell hozzá segítség.
Castiel zavartan állt egyik lábáról a
másikra, s egy pillanatig sem vette le rólam a szemét. Vagy a kezét. Egy
örökkévalóságnak tűnő másodperc múlva viszont – hál’ Istennek – hátrébb lépett.
– Vigyázz magadra!
Nem voltam benne biztos, hogy tényleg
azt hallottam-e, amit.
– Vigyázzak magamra? Castiel, mi bajom
lehetne a mosdóban? Nem fogok beleesni a WC-be, ne aggódj!
Lefejtettem a derekamról a kezét, majd
átvágva a hatalmas tömegen indultam meg a mosdó felé. Nem tagadom, eléggé
zavart Castiel ma esti viselkedése, s meg is rémített. Ok nélkül nem mondana
ilyet, valami biztosan történt. Valami olyan, ami elkerülte a figyelmem.
A mosdóba érve vetettem egy pillantást a
tükörképemre. A hajam kissé szétjött, de egyébként minden más rendben volt.
Bementem az egyik fülkébe, s magamra zártam az ajtót. A táskámból kihalásztam a
telefonom, s sóhajtva bámultam a kijelzőjét. Anyám négyszer keresett, majd
gondolom feladta, s inkább sms-t írt.
Gerardnál
alszom, valószínű, csak vasárnap érek haza.
Keserűen elmosolyodtam. Eddig sem
találkoztam túl gyakran anyámmal, folyamatosan három város között ingázott a
munkája miatt, viszont amióta együtt van ezzel a faszival, sosincs itthon. Na,
nem mintha zavarna, de néha ezért jól esne egy anya-lánya beszélgetés, vásárlás
vagy akármi. Szinte már csak üzenetekben kommunikálunk egymással.
Visszacsúsztattam a telefont a táskámba,
majd lehúztam a WC-t. Nézzük a jó oldalát annak, hogy anyám nincs otthon:
Castiel nyugodtan ott aludhat nálam. Ne értsetek félre, szeretek nála lenni, de
az én ágyam azért nagyobb, kényelmesen elférünk benne ketten.
Kis híján felsikítottam, mikor
kinyitottam az ajtót. Egy huszonéves pasi állt a mosdókagylónak támaszkodva, s
mosolyogva nézett rám. Zavartan meredtem rá.
– Ö… Ez a női mosdó – mondtam neki, mire
szélesebb lett a vigyor az arcán. – Megtennéd, hogy kimész?
A fickó megrázta a fejét, s tett egy
lépést felém. A mosdó elég kicsi volt, s alig volt köztünk egy méternyi
távolság. Éreztem a belőle áradó alkohol és cigaretta tömény, gyomorforgató
szagát. Valószínűnek tartom, hogy füvezett is, ugyanis a szeme véreres volt.
– Játszunk egy kicsit – nevetett fel, s
kinyújtotta felém a kezét.
Addig hátráltam, amíg a hátam a hideg
csempének nem ütközött. A szívem hevesen kezdett verni, a félelem néhány
pillanat alatt végigfutott a testemen.
– Menj innen! – sikítottam fel, mikor
megragadta a karom. – Hagyj békén!
Testével teljesen nekinyomott a falnak,
fejét pedig a nyakamba fúrta. Kapálózni kezdtem a kezeimmel, de nem tudtam
ellökni magamtól. Túlságosan is nagydarab volt.
– Rengeteg pénzt fizetek neked, ha
megteszed, amire kérlek! – suttogta a fülembe.
Amikor megéreztem magamon az ajkait, még
őrültebben mozgattam a végtagjaimat, remélve, hogy sikerül eltaszítanom
magamtól, de teljesen reménytelen volt a helyzet, gyenge voltam, a srác pedig
túl kövér. Csapkodtam, amennyire csak tudtam, közben pedig segítségért
kiabáltam, bár nem hiszem, hogy bárki is meghallotta volna.
Könyörögni kezdtem, hogy hagyja abba,
amikor pedig benyúlt a pólóm alá, s ki akarta csatolni a melltartómat, könnyek
kezdtek végigfolyni az arcomon. Ez
biztosan csak egy rossz álom. Nem létezik, hogy ez megtörténik velem.
Pont abban a pillanatban emeltem meg a
térdem, s rúgtam tökön a pasit, amikor kivágódott a mosdó ajtaja, s Castiel
dühösen rohant hozzám, hogy leszedje rólam a srácot. A fickó meglepődött, nem
számított rá, hogy bárki is ránk nyit, s szerintem addig fel sem fogta, mi
történik körülötte, amíg Castiel be nem húzott neki egyet. Ismerem Castielt,
tudom, hogy elég nagyot tud ütni, a pasi azonban nem terült el, csak
megtántorodott, s a vérző orrához kapott.
– Te megvesztél? – mordult rá Castielre.
– Érj hozzá még egyszer a csajomhoz, és
akkor megtudod, te pöcs! – Volt valami Castiel hangjában, ami megrémített. –
Tűnj el innen!
– Eltörted az orrom, te faszfej! –
üvöltött a srác, s Castiel felé lendült.
Felsikítottam, mikor a pasi ökle Castiel
arcába csapódott, de a sokktól képtelen voltam mozdulni. Úgy álltam a falnak
dőlve, mint valami idióta, s úgy figyeltem, ahogy a két srác verekedik, hogy
fel sem fogtam igazán, mi történik. A szavak, amelyeket egymásnak üvöltöztek,
nem jutottak el hozzám, csak azt láttam, hogy a szájuk mozog, miközben hol az
egyik, hol a másik ökle talál célba. Csak akkor tértem magamhoz, mikor két
biztonsági őr és Lysander jelent meg a mosdóban, s szétválasztották Castielt és
az idegen pasast.
Még csak azt sem tudom, Dawn és Rosa
hogyan keveredett mellém. Mindketten a kezemet szorongatták, s beszéltek
hozzám, azonban én végig Castielt figyeltem, és azt a rengeteg vért az arcán, a
kezén és a ruháján. Időközben a hely tulajdonosa is megérkezett két rendőr
kíséretében, akik azonnal kikérdeztek minket a történésekről. Fogalmam sincs,
mennyi idő telhetett el, még csak visszaemlékezni sem tudok, miket mondtunk.
Már csak az rémlik, hogy Castiel rám teríti a dzsekimet.
– Hazamegyünk – jelentette ki, s
összekulcsolta a kezünket.
Időm sem volt elköszönni a barátainktól,
Castiel gyorsan kihúzott a bowling teremből, s a buszmegálló felé kísért. Egész
út alatt egy szót sem szólt, a buszon elgondolkodva ült mellettem, még csak rám
sem nézett. Hibásnak éreztem magam és mocskosnak, s legszívesebben sírva
fakadtam volna, de próbáltam erős lenni, és nem arra gondolni, hogy ezek után
Castiel majd szakítani akar velem.
A házunk előtt Castiel kikapta a
kezemből a táskám, s elővette a lakáskulcsot. Csendben sétáltam el mellette, s
a folyosón gyorsan lekaptam magamról a dzsekim és a cipőm, majd barátom felé
fordultam.
– Castiel, én annyira…
Esélyem sem volt végigmondani, amit
akartam. Castiel olyan szorosan ölelt magához, hogy egy pillanatra elvesztettem
az egyensúlyom, s mindketten a földre rogytunk.
– Jól vagy, ugye? – kérdezte halkan.
Az ajkamba haraptam, tartva attól, hogy
elsírom magam, majd lehunytam a szemem, még jobban hozzá bújtam, s magamba
szívtam fűszeres parfümjének illatát, amely még épp, hogy érezhető volt.
– Igen – bólintottam, s kicsit hátrébb
húzódtam, hogy a szemébe nézhessek. – Köszönöm. Ha te nem vagy ott…
Nem engedte befejezni a mondatot, szinte
azonnal megcsókolt. Úgy tűnt, mintha így akarna megfeledkezni az este
történéseiről, s ami azt illeti, én is ezt szerettem volna. Egyik kezemet az
arcára simítottam, mire felszisszent.
– Ez nem néz ki valami jól – mondtam,
miután szemügyre vettem a szeme alatt húzódó sebet. – Gyere!
Megfogtam a kezét, s magam után húztam a
fürdőszobába, ahol kérés nélkül leült a kád szélére. Benedvesítettem egy kisebb
rongyot, majd beálltam a lábai közé, s óvatosan elkezdtem letörölni az alvadt
vért az arcáról. Néha-néha megrándult a szeme alatt egy-egy izom, de csendben
tűrte, hogy végezzem a dolgom.
– Már akkor szét kellett volna vernem
azt a faszkalapot, amikor először rád nézett – szólalt meg váratlanul.
Értetlenül pislogtam rá.
– Hogy érted, hogy először?
– Egész este téged bámult. – Körém fonta
a karjait, s közelebb húzott magához, fejét a mellkasomba fúrta. – Szinte
felfalt a szemeivel. Meg tudtam volna ölni.
Átkaroltam a nyakát.
– Honnan tudtad, hogy segítségre van
szükségem?
Élesen szívta be a levegőt.
– Túl sokáig voltál odabent. Először azt
gondoltam, megigazítod a sminked, vagy fene tudja, mit csináltok ti lányok
ilyenkor. De amikor megláttam, hogy a pasas nincs a haverjaival, megijedtem.
– Ezért utánam jöttél, hogy megnézd,
minden rendben van-e – fejeztem be helyette, mire ő bólintott. – Köszönöm.
– Legközelebb nem engedlek egyedül
sehova.
Halványan elmosolyodtam, majd kerestem
egy ragtapaszt, amit Castiel sebére raktam. Szerencsére nem volt nagy, nem is
ez, hanem a monokli miatt aggódtam, ami már most sem volt valami szép.
Elképzelni sem tudtam, milyen lesz holnapra.
Csendben öltöztünk át, s úgy döntöttünk,
elég volt a mai napból, s filmnézés helyett inkább a szobámba mentünk. Egy
darabig még beszélgettünk, de amikor a mellkasára fektetett, s a vállamat
kezdte simogatni, azonnal elálmosodtam. Ha nem lett volna ott velem, nem
biztos, hogy el tudtam volna aludni, de a karjai között biztonságban éreztem
magam, s a mai este után biztos voltam benne, hogy bármi történik is, ő
biztosan megvéd. Jó érzés volt ezekkel a gondolatokkal álomba merülni.
_______________________________________________
További blogjaim:
Nagyon tetszett ez a rész. Izgatottan várom a folytatást.
VálaszTörlésEnnek örülök!:) Sietek vele!:)
TörlésSzuper lett! ^^
VálaszTörlésKöszönöm!:)
TörlésPersze, bowlingozni... utalgass csak, és hagyd az olvasóra a piszkos fantáziát... tuti direkt csináltad!:D
VálaszTörlésOh, na akkor talán visszatérünk a gyújtogatóhoz és ahhoz a titokzatos SMS-hez is. Ideje volna...:D
Egy pasi mellkasa a legkényelmesebb párna a világon :3 Teljesen megértem az azonnali elalvást^^
xoxo,
T
Iiiigen, direkt csináltam. :D Már írás közben is mosolyogtam, mert sejtettem, hogyan fogtok reagálni :D
TörlésHááát, a gyújtogató még odébb lesz egy picit :D