2014. október 31., péntek

29. Bowling est

Csóközööön!♥

Sajnálom, hogy megint késett a fejezet, nem nagyon volt időm leülni írni. >< Most viszont itt van, és igyekeztem hosszabbra írni. :) A történetben ugrottunk egy hónapot, de nem kell aggódni, ez nem jelenti azt, hogy hamarabb vége lenne a sztorinak. ;)

Köszönöm szépen a rengeteg pipát, visszajelzést és a 23500+ oldalmegtekintést!:) Továbbra is várom a véleményeiteket!:)

Jó olvasást kívánok mindenkinek!:)

Puszi,
Raina


29. Bowling est
Bár nem egy sráccal volt már dolgom, rendes kapcsolatom még sosem volt. Soha, senki mellett nem éreztem boldognak magam, a pasik csak azért voltak, hogy lekössem magam, hogy egy pillanatra kiszakadjak az amúgy eléggé stresszes, nem mindig felhőtlen hétköznapokból, s legalább néhány óráig olyasvalaki lehessek, akinek az égvilágon semmi gondja nem akad. De mióta Castiellel összejöttünk, teljesen megváltozott körülöttem minden; vagy csak én változtam, ki tudja, nem is ez a lényeg.
Furcsa úgy felkelni reggelente, hogy valaki az iskola előtt vagy a buszmegállóban vár, mosollyal az arcán, s köszönés helyett csókkal üdvözöl. S bár már egy hónap eltelt, még mindig szokatlan kézen fogva sétálni Castiellel az utcán, vagy odabújni hozzá úgy, hogy körülöttünk több tucatnyi ember mászkál fel-alá. Ahhoz sem sikerült hozzászoknom, hogy a barátaim sorra jönnek oda hozzánk, hogy gratuláljanak, s sok boldogságot kívánjanak.
Persze, akadtak olyanok is, akik fejben számtalanszor megfojtottak már azért, mert Castiellel járok.
Amber majd’ felrobbant a dühtől, mikor először látott minket együtt a suliban. Castiel pont lehajolt, hogy megcsókoljon, mikor a szőkeség elsétált mellettünk, méregtől vörös fejjel. Aznap számtalan pletykát hallottam arról, hogy Amber a mosdóban sír, s hogy előbb hazament. Fogalmam sincs, mennyi igaz ebből, ugyanis a lány egy évvel fiatalabb nálam, nem egy osztályba járunk, szünetben pedig nem azt lesem, hogy mikor mit csinál – sokkal jobb elfoglaltságom is akad, ha értitek, mire gondolok.
Dawn viszont egy pillanatig sem leplezte, mennyire örül nekünk. Miután eljöttem Castieltől, felhívtam, hogy elmondjam neki a történteket, így túl nagy meglepetés nem érte, mikor másnap meglátott minket nevetgélve, egymáshoz bújva az aulában. Szinte azonnal a nyakunkba ugrott, s folyamatosan azt ismételgette: újra együtt a csapat. Ami igaz is volt, ugyanis még aznap este Deborah átjött hozzám, hogy közölje, a turnéja végével újra a Sweet Amoris diákja lesz. Őszinte leszek, csak egy kis részem örült annak, hogy Debbie visszatér, hisz’ tartottam attól, hogy újra rányomul Castielre. Akárhányszor velünk volt, minden egyes mozdulatát figyeltem, készen arra, hogy kikaparjam a szemét, ha túl közel lép Castielhez. Aztán rájöttem, hogy Debbie-t már egyáltalán nem érdekli, mi van Castiellel, ráadásul valami egyetemista pasival kezdett találkozgatni, szóval megnyugodtam, hogy Castiel az enyém marad.
Az eltelt egy hónapban szinte minden szabadidőnket együtt töltöttük, s bármennyire is hihetetlen, még nem untuk meg a másikat. Van, hogy együtt tanulunk – vagy legalábbis én próbálok tanulni, amíg ő a gitárjával vagy a kutyájával szórakozik –, edzeni is együtt járunk, s ha már úgy döntünk, a szombat estét valami szórakozóhelyen akarjuk tölteni, egy pillanatig sem fordul meg egyikünk fejében sem, hogy a másik nélkül induljunk el. Számtalan próbájukra mentem már el, amelyet a dobos, Shane garázsában tartanak, mióta a raktár leégett. Mindezek mellett pedig teljesen rákaptunk a filmnézésre, szinte nincs olyan hétvége, amikor ne néznénk meg valamit vagy nálunk, a kanapén elnyúlva, vagy az ő szobájában fekve. Nem egy éjszakát töltöttünk már a másiknál, és bármennyire is meglepő, tényleg tartjuk magunkat ahhoz, amit legelőször megbeszéltünk; nem sietjük el a dolgot. Ennek köszönhető, hogy egy hónap alatt egyszer sem feküdtünk még le egymással. Néha nagy a kísértés, hisz’ ez az egész kapcsolat-dolog új még mindkettőnket, de azért örülök, hogy nem tettük még meg.
Az eltelt egy hónap azonban nem csak a szerelmi életemet tekintve volt eseménydús. Sikerült meggyőznöm az osztályt, hogy egy Halloween-i parti megszervezése hatalmas buli, ráadásul még a közösséget is jobban összehozza, szóval belevágtunk a szervezésbe. Mindenki mindenben segített, órák után tovább bent maradtunk ötletelni, és tényleg, remekül szórakoztunk. Attól féltem, hogy lesznek, akik kihúzzák magukat a munka alól – nyílt titok, hogy Armintól tartottam a legjobban –, de kellemesen csalódtam az osztálytársaimban. Nem mindenki volt lelkes, de legalább elmondhatjuk, hogy egy egész osztály akarta, hogy ez a buli a lehető legszuperebb legyen. Különféle programokat találtunk ki, nem csak estére, hanem délelőttre is, elvégre Halloween pont péntekre esik. A DJ már el volt rendezve, a fickó viszonylag olcsón elvállalta a dolgot, és a díszlet is nagyjából rendben volt, noha egy hét még volt a buliig.
Hála Rosának és a tehetségének, a ruhával is egész jól álltam, bár eszem ágában sem volt megmutatni senkinek sem, azt akartam, hogy meglepetés legyen. Rosa remekül tudott titkot tartani, és segített megnyugtatni Dawnt is, aki hiszti rohamot kapott, mikor közöltem vele, nem vagyok hajlandó semmit sem elárulni a jelmezemről. Később kiderült, hogy attól tartott, ugyanannak fogunk beöltözni, és rettenetesen megkönnyebbült, mikor megtudta, még csak meg sem fordult a fejemben a Kleopátra-jelmez.
Viszont főszervezőnek lenni, mint rájöttem, nem egyszerű munka, és hamar ki tudja készíteni az embert. A szervezés teljesen elszívta minden energiámat, s péntek estére teljesen kidőltem, noha remek programom lett volna.
– Nem akarom – nyavalyogtam, végigdőlve az ágyamon, a szememet le sem véve Castielről, aki éppen a pólóját kapta le magáról.
Értetlenül meredt rám.
– Mi? Ne szórakozz Avery, egész nap azt hajtogattad, hogy már alig várod!
Felsóhajtottam, s magamra húztam a virágos huzatú takarót.
– Tudom, de most nincs hozzá kedvem. Bocsi.
Egy ideig pislogott rám, aztán leült az ágyam szélére és megfogta a kezem. Óvatosan masszírozni kezdte, hüvelykujjával különböző mintákat rajzolva a kézfejemre.
– Mi a baj? – kérdezte halkan, de hangjából kiéreztem egy kis ingerültséget.
– Megjött – adtam rövid választ, mire csak felvonta a szemöldökét. – Nyűgös vagyok, nincs kedvem semmihez, lefárasztott ez az egész szervezés és… Aludni akarok! És csokit is ennék. Mogyorósat.
Castiel frusztráltan felsóhajtott.
– Avery, már múlt héten lefoglaltam a helyet, ami nekem nem volt olcsó, szóval…
– Menj egyedül! – szakítottam félbe. – Debbie biztosan örülni fog neked.
Szinte be sem fejeztem a mondatot, már megéreztem a derekamon izmos karjait, s mire észbe kaptam, már a vállára is kapott. Ijedtemben felsikítottam, mire óvatosan a fenekemre csapott, s nevetve elindult velem a fürdőszoba felé. Még szerencse, hogy anya nem tartózkodott itthon, biztosan kiakadt volna a látvány miatt, elvégre egy szál tangában és egy vékony, combközépig érő fekete, You complete me(ss) feliratú pólóban (ami természetesen Castielé volt) lógtam barátom hátán, ráadásul rajta sem volt felső. Sikítozva csapkodtam őt, de a végén már csak kuncogtam, amikor pedig végre letett a földre, lábujjhegyre álltam, s megcsókoltam.
– Mindenképpen el akarsz menni? Úgy értem, biztosan találunk jobb programot is!
Ajkait a homlokomra nyomta.
– Megígértük a többieknek, hogy elmegyünk bowlingozni, a hely ki van fizetve, Dawn pedig elevenen megnyúz, ha megint elrabollak tőle. Mostanában eléggé elhanyagolod őt, nem?
Megpöckölte az orrom, majd visszasétált a szobámba, hogy átöltözzön. Valóban, Castiel és én rengeteg időt töltünk együtt, de nem hanyagoljuk el a barátainkat sem. Dawnnal ugyanúgy eljárunk vásárolni, beülünk kávézni, természetesen pasik nélkül (ő közben összejött Eric-kel, bár már nem találkozgatnak annyit, mint a „kapcsolatuk” elején).
A fürdőben magamra zártam az ajtót, majd beugrottam a zuhany alá. Tényleg nem volt túl sok kedvem elmenni itthonról, szívesebben töltöttem volna Castiellel az éjszakát, filmeket nézve. De nem akartam azt a rengeteg embert sem cserbenhagyni, szóval figyelmen kívül hagyva a duzzogó kislányt, nekiálltam készülődni.
Egy óra múlva mondhatni indulásra készen álltam, noha Castiel még veszekedett velem egy sort, mert szerinte nem megfelelő az öltözékem. Egy mély bordó, egyszerű, háromnegyedes ujjú, teljesen testre simuló felsőt kaptam magamra egy fekete combközépig érő szoknyával, alá pedig egy fekete harisnyát húztam, s azt terveztem, hogy a – változatosság kedvéért szintén fekete – bakancsomba bújok, ami persze neki nem tetszett. Az ajtó előtt vitatkoztunk, mindketten makacsok voltunk, s egyikük sem akart engedni.
– De nekem ez így tetszik! – dobbantottam hisztisen és a dzsekimért nyúltam.
Castiel megragadta a karom, s magához húzott. Az ajkainkat csak néhány centi választotta el egymástól, éreztem magamon a leheletét.
– Beismerem, elképesztően szexi vagy ebben a cuccban, de nem gondolod, hogy ez egy kicsit túlzás? Csak bowlingozni megyünk.
Hátrébb léptem, s megrántottam a vállam, majd a lépcső felé indultam. Mielőtt felértem volna az emeletre, visszaszóltam neki a vállam felett.
– Hát jó, akkor pucéran megyek!
Hallottam, ahogy Castiel élesen beszívja a levegőt, de mondani már nem mondott semmit. A szobámba mentem, ahol viszonylag gyorsan kiválasztottam pár egyszerűbb ruhadarabot, s már készültem átöltözni, mikor megéreztem Castiel leheletét a nyakamon. Hideg futott végig a testemen, a hátamat a mellkasának döntöttem, s sóhajtva hagytam, hogy Castiel tenyere a combomra csusszanjon.
– Szándékosan csinálod ezt, ugye? – suttogta a nyakamba mély, rekedt hangon. – Tudod, hogy alig bírok magammal, mikor a közeledben vagyok.
Éreztem, ahogy a szám mosolyra húzódik, majd elléptem Castieltől, s kifelé lökdöstem.
– Csak, hogy emlékeztesselek: te akartál várni. És most kifelé! Szeretnék átöltözni!
Becsuktam mögötte az ajtót, majd gyorsan magamra kaptam a farmeromat és Castiel egyik pólóját, amit még a múlt héten hagyott nálam, összekötöttem a hajam, s lefutottam a nappaliba, hogy felvegyek valami cipőt és dzsekit, s kézen fogva indultunk a város egyetlen bowlingterme felé.

Előbb hallottam meg Dawn hangját, minthogy megláttam volna az épület előtt álló hat fős csoportot – Deborah pár perce küldött egy sms-t, hogy mégsem tud jönni, ezért voltak csak hatan. Legjobb barátnőm szokás szerint becsiccsentve várt ránk, énekelve ugrált fel-alá, s hangosan nevetgélt, mikor Eric a fülébe súgott valamit. Rosa, Leigh, Lysander és Alexy távolabbról figyelte Dawnt és Ericet, akik úgy viselkedtek, mint valami ötévesek, s mikor megláttak minket Castiellel, látszólag teljesen megkönnyebbültek. Rosa odakiabált valamit Dawnnak, aki szinte azonnal felkapta a fejét, s megindult felénk, néhány másodperc múlva pedig kis híján elterültem földön, ugyanis teljes erőből ugrott nekem. Még szerencse, hogy Castiel ott állt mögöttem, és megtartott.
– Te ittál? – kérdeztem a még mindig kuncogó Dawntól.
Castiel közben előre sietett, s csatlakozott Lysanderhez.
– Csak egy csöppet – mutatta fel vidáman a hüvelyk-és mutatóujját, jelezve az elfogyasztott mennyiséget. – Elvégre bulizunk, nem?
– Bulizni pia nélkül is lehet.
Még én sem hittem el, amit mondtam, hát még Dawn. Nem létezik, hogy ennyire megváltoztam volna az utóbbi hetekben, ugye? Nem mondom, hogy az elmúlt egy hónapban semmit sem ittam, mert akkor hazudnék, de nem emlékszem, hogy mióta együtt vagyok Castiellel, bármikor is részeg lettem volna. Azt viszont tudom, hogy minden egyes alkalommal jól éreztem magam, és ennek nem feltétlenül az ital volt az oka.
Mielőtt bementünk volna bowlingozni, belekaroltam Alexybe, ugyanis nem tudtam nem észrevenni, mennyire szomorú. Persze szokás szerint csak mosolygott – bár megjegyezném, egyáltalán nem sikerült vele meggyőznie –, s azt mondta, semmi olyan nem történt, amivel ne tudna megbirkózni, ne aggódjak, s már tovább is állt, hogy cipőt kérjen magának.
– Ne ráncold a homlokod! – lépett mellém Castiel és átkarolta a vállam.
– Segíteni szeretnék neki, de nem tudom, mit csinálhatnék, ha nem mondja el, mi baja.
Castiel felsóhajtott.
– Ha szüksége lenne segítségre, biztos vagyok benne, hogy te lennél az első, akihez fordulna. Ő is megmondta, nem kell feleslegesen aggódnod! Inkább szórakozzunk!
Megfogadtam Castiel tanácsát, és tényleg megpróbáltam elengedni magam, de azért Alexyre is figyeltem, s minden tőlem telhetőt megtettem, hogy felviduljon.
Castiel egy félreeső pályát foglalt le, az épület végében, ahol nem nyüzsgött annyi ember, így a kicsinek nem igen mondható csapatunk nyugodtan szórakozhatott. A társaságot két kisebb csoportra osztottuk, lányok és Alexy a fiúk ellen, s mielőtt belekezdtünk volna a játékba, megbeszéltük, hogy két óra múlva átmegyünk a Vörös Sárkányba, ami csak néhány saroknyira volt innét. A vesztes csapat fizeti az összes piát, szóval mindent bele kellett adnunk, hogy nyerhessünk, ami kezdetben teljesen esélytelennek tűnt. A fiúk profik voltak, látszott, hogy nem egyszer játszottak már, mi pedig… nos, Dawn és Rosa még csak azt sem tudta, hogyan kell megfogni a bowling golyót, Alexy hangulata a teljesítményére is kihatott, nekem pedig… Hát, még az elején letört az egyik körmöm, ami teljesen elvette a kedvem az egész játéktól. Vagy csak valami ürügy kellett, hogy végig Castiel mellett ülhessek?
– Ez így annyira nem fair! Ti mind profik vagytok. Nem volt igazságos az elosztás! – hisztizett Dawn, miután két bábut sikerült csak ledöntenie. Duzzogva dobta le magát mellém az ülőalkalmatosságra, mire ijedten húzódtam el Castieltől.
– Nem értem miért idegeskedsz ez miatt – mondtam neki. – Csak törődj bele, hogy veszíteni fogsz. Én is azt tettem.
Visszafordultam Castielhez.
– Ne csináld, bébi! – mosolygott rám. – Nem nyerni jöttél, hanem hogy jól érezd magad.
– Azért jobban érezném magam, ha csak egy kicsi esélyem is lenne! – horkantottam.
Castiel csak nevetett, s arcát a nyakamba fúrta.
– Majd legközelebb.
Nem lesz legközelebb – gondoltam mérgesen, majd kicsit arrébb csúsztam, hogy Dawnnal beszélgessek. Elmondta, hogy szakítani szeretne Eric-kel, mert már egy kicsit sem érzi jól magát vele, és mert elkezdett egy másik sráccal is találkozni. Azt remélte, támogatni fogom őt ebben, de csak a fejemet ráztam. Ismertem Eric-et, elég régóta már, és lehetetlen megunni, annyira egyedi a srác, ráadásul a humora sem semmi. Hiába vannak már együtt egy ideje Dawnnal, tudom, hogy ritkán találkoznak, mert Dawn folyamatosan más programot talál ki magának. Mielőtt nekiálltunk volna veszekedni, megmondtam neki, hogy azt csinál, amit akar, én nem akarok beleszólni más szerelmi életébe, mire a fejemhez vágta, hogy nekem persze könnyű, hisz’ Castielt évek óta ismerem, majd sértődötten felállt, s Erichez sétált. Castiel felé fordultam.
– Valami olyat mondtam, amit nem kellett volna? Tényleg ennyire bunkó lennék? – Castiel mintha meg sem hallotta volna, hogy hozzá beszélek, mereven bámult valamit. – Hahó! – lengettem meg előtte a kezem, mire végre felém kapta a fejét. – Mi a baj?
Újra elnézett jobbra, aztán sóhajtva visszafordult felém.
– Semmi.
Próbáltam rájönni, mit bámult annyira, de a hely teljesen megtelt már emberekkel, lehetetlen próbálkozásnak tűnt megtalálni azt a valakit, aki ennyire felkeltette Castiel figyelmét.
– Legalább te jól érzed magad? – kérdeztem, megtörve a csendet, ami beállt közénk.
– Nem – válaszolta rögtön. – Arra számítottam, többször állsz majd nekem háttal, de egész este csak itt ültél.
Felnevettem.
– Látod, ha otthon maradtunk volna, több lehetőséged lett volna a fenekemet bámulni! Vagy akármi mást – kacsintottam rá.
Castiel szája lusta, féloldalas mosolyra húzódott, majd a tarkómra csúsztatta a tenyerét, s közelebb húzott magához, hogy megcsókoljon. Volt valami furcsa, valami zavaró a csókban, ami nem hagyott nyugodni, s rossz érzésem lett tőle. Amikor felálltam, hogy kinyújtóztassam elgémberedett végtagjaimat, Castiel újra arra a pontra kezdett fókuszálni, bennem pedig kezdett éledezni egy kis féltékenység. Mi van, ha valami csajt bámul?
– Kimegyek a mosdóba – mondtam neki, majd az említett helyiség felé böktem.
Egy lépést tettem előre, de Castiel megragadta a karom, s ő is felállt. Másik kezét a derekamra csúsztatta.
– Megyek veled! – jelentette ki harciasan.
Éreztem, hogy a homlokom ráncokba szalad.
– Nem, nem jössz. Egyedül is tudok pisilni, nem kell hozzá segítség.
Castiel zavartan állt egyik lábáról a másikra, s egy pillanatig sem vette le rólam a szemét. Vagy a kezét. Egy örökkévalóságnak tűnő másodperc múlva viszont – hál’ Istennek – hátrébb lépett.
– Vigyázz magadra!
Nem voltam benne biztos, hogy tényleg azt hallottam-e, amit.
– Vigyázzak magamra? Castiel, mi bajom lehetne a mosdóban? Nem fogok beleesni a WC-be, ne aggódj!
Lefejtettem a derekamról a kezét, majd átvágva a hatalmas tömegen indultam meg a mosdó felé. Nem tagadom, eléggé zavart Castiel ma esti viselkedése, s meg is rémített. Ok nélkül nem mondana ilyet, valami biztosan történt. Valami olyan, ami elkerülte a figyelmem.
A mosdóba érve vetettem egy pillantást a tükörképemre. A hajam kissé szétjött, de egyébként minden más rendben volt. Bementem az egyik fülkébe, s magamra zártam az ajtót. A táskámból kihalásztam a telefonom, s sóhajtva bámultam a kijelzőjét. Anyám négyszer keresett, majd gondolom feladta, s inkább sms-t írt.
Gerardnál alszom, valószínű, csak vasárnap érek haza.
Keserűen elmosolyodtam. Eddig sem találkoztam túl gyakran anyámmal, folyamatosan három város között ingázott a munkája miatt, viszont amióta együtt van ezzel a faszival, sosincs itthon. Na, nem mintha zavarna, de néha ezért jól esne egy anya-lánya beszélgetés, vásárlás vagy akármi. Szinte már csak üzenetekben kommunikálunk egymással.
Visszacsúsztattam a telefont a táskámba, majd lehúztam a WC-t. Nézzük a jó oldalát annak, hogy anyám nincs otthon: Castiel nyugodtan ott aludhat nálam. Ne értsetek félre, szeretek nála lenni, de az én ágyam azért nagyobb, kényelmesen elférünk benne ketten.
Kis híján felsikítottam, mikor kinyitottam az ajtót. Egy huszonéves pasi állt a mosdókagylónak támaszkodva, s mosolyogva nézett rám. Zavartan meredtem rá.
– Ö… Ez a női mosdó – mondtam neki, mire szélesebb lett a vigyor az arcán. – Megtennéd, hogy kimész?
A fickó megrázta a fejét, s tett egy lépést felém. A mosdó elég kicsi volt, s alig volt köztünk egy méternyi távolság. Éreztem a belőle áradó alkohol és cigaretta tömény, gyomorforgató szagát. Valószínűnek tartom, hogy füvezett is, ugyanis a szeme véreres volt.
– Játszunk egy kicsit – nevetett fel, s kinyújtotta felém a kezét.
Addig hátráltam, amíg a hátam a hideg csempének nem ütközött. A szívem hevesen kezdett verni, a félelem néhány pillanat alatt végigfutott a testemen.
– Menj innen! – sikítottam fel, mikor megragadta a karom. – Hagyj békén!
Testével teljesen nekinyomott a falnak, fejét pedig a nyakamba fúrta. Kapálózni kezdtem a kezeimmel, de nem tudtam ellökni magamtól. Túlságosan is nagydarab volt.
– Rengeteg pénzt fizetek neked, ha megteszed, amire kérlek! – suttogta a fülembe.
Amikor megéreztem magamon az ajkait, még őrültebben mozgattam a végtagjaimat, remélve, hogy sikerül eltaszítanom magamtól, de teljesen reménytelen volt a helyzet, gyenge voltam, a srác pedig túl kövér. Csapkodtam, amennyire csak tudtam, közben pedig segítségért kiabáltam, bár nem hiszem, hogy bárki is meghallotta volna.
Könyörögni kezdtem, hogy hagyja abba, amikor pedig benyúlt a pólóm alá, s ki akarta csatolni a melltartómat, könnyek kezdtek végigfolyni az arcomon. Ez biztosan csak egy rossz álom. Nem létezik, hogy ez megtörténik velem.
Pont abban a pillanatban emeltem meg a térdem, s rúgtam tökön a pasit, amikor kivágódott a mosdó ajtaja, s Castiel dühösen rohant hozzám, hogy leszedje rólam a srácot. A fickó meglepődött, nem számított rá, hogy bárki is ránk nyit, s szerintem addig fel sem fogta, mi történik körülötte, amíg Castiel be nem húzott neki egyet. Ismerem Castielt, tudom, hogy elég nagyot tud ütni, a pasi azonban nem terült el, csak megtántorodott, s a vérző orrához kapott.
– Te megvesztél? – mordult rá Castielre.
– Érj hozzá még egyszer a csajomhoz, és akkor megtudod, te pöcs! – Volt valami Castiel hangjában, ami megrémített. – Tűnj el innen!
– Eltörted az orrom, te faszfej! – üvöltött a srác, s Castiel felé lendült.
Felsikítottam, mikor a pasi ökle Castiel arcába csapódott, de a sokktól képtelen voltam mozdulni. Úgy álltam a falnak dőlve, mint valami idióta, s úgy figyeltem, ahogy a két srác verekedik, hogy fel sem fogtam igazán, mi történik. A szavak, amelyeket egymásnak üvöltöztek, nem jutottak el hozzám, csak azt láttam, hogy a szájuk mozog, miközben hol az egyik, hol a másik ökle talál célba. Csak akkor tértem magamhoz, mikor két biztonsági őr és Lysander jelent meg a mosdóban, s szétválasztották Castielt és az idegen pasast.
Még csak azt sem tudom, Dawn és Rosa hogyan keveredett mellém. Mindketten a kezemet szorongatták, s beszéltek hozzám, azonban én végig Castielt figyeltem, és azt a rengeteg vért az arcán, a kezén és a ruháján. Időközben a hely tulajdonosa is megérkezett két rendőr kíséretében, akik azonnal kikérdeztek minket a történésekről. Fogalmam sincs, mennyi idő telhetett el, még csak visszaemlékezni sem tudok, miket mondtunk. Már csak az rémlik, hogy Castiel rám teríti a dzsekimet.
– Hazamegyünk – jelentette ki, s összekulcsolta a kezünket.
Időm sem volt elköszönni a barátainktól, Castiel gyorsan kihúzott a bowling teremből, s a buszmegálló felé kísért. Egész út alatt egy szót sem szólt, a buszon elgondolkodva ült mellettem, még csak rám sem nézett. Hibásnak éreztem magam és mocskosnak, s legszívesebben sírva fakadtam volna, de próbáltam erős lenni, és nem arra gondolni, hogy ezek után Castiel majd szakítani akar velem.
A házunk előtt Castiel kikapta a kezemből a táskám, s elővette a lakáskulcsot. Csendben sétáltam el mellette, s a folyosón gyorsan lekaptam magamról a dzsekim és a cipőm, majd barátom felé fordultam.
– Castiel, én annyira…
Esélyem sem volt végigmondani, amit akartam. Castiel olyan szorosan ölelt magához, hogy egy pillanatra elvesztettem az egyensúlyom, s mindketten a földre rogytunk.
– Jól vagy, ugye? – kérdezte halkan.
Az ajkamba haraptam, tartva attól, hogy elsírom magam, majd lehunytam a szemem, még jobban hozzá bújtam, s magamba szívtam fűszeres parfümjének illatát, amely még épp, hogy érezhető volt.
– Igen – bólintottam, s kicsit hátrébb húzódtam, hogy a szemébe nézhessek. – Köszönöm. Ha te nem vagy ott…
Nem engedte befejezni a mondatot, szinte azonnal megcsókolt. Úgy tűnt, mintha így akarna megfeledkezni az este történéseiről, s ami azt illeti, én is ezt szerettem volna. Egyik kezemet az arcára simítottam, mire felszisszent.
– Ez nem néz ki valami jól – mondtam, miután szemügyre vettem a szeme alatt húzódó sebet. – Gyere!
Megfogtam a kezét, s magam után húztam a fürdőszobába, ahol kérés nélkül leült a kád szélére. Benedvesítettem egy kisebb rongyot, majd beálltam a lábai közé, s óvatosan elkezdtem letörölni az alvadt vért az arcáról. Néha-néha megrándult a szeme alatt egy-egy izom, de csendben tűrte, hogy végezzem a dolgom.
– Már akkor szét kellett volna vernem azt a faszkalapot, amikor először rád nézett – szólalt meg váratlanul.
Értetlenül pislogtam rá.
– Hogy érted, hogy először?
– Egész este téged bámult. – Körém fonta a karjait, s közelebb húzott magához, fejét a mellkasomba fúrta. – Szinte felfalt a szemeivel. Meg tudtam volna ölni.
Átkaroltam a nyakát.
– Honnan tudtad, hogy segítségre van szükségem?
Élesen szívta be a levegőt.
– Túl sokáig voltál odabent. Először azt gondoltam, megigazítod a sminked, vagy fene tudja, mit csináltok ti lányok ilyenkor. De amikor megláttam, hogy a pasas nincs a haverjaival, megijedtem.
– Ezért utánam jöttél, hogy megnézd, minden rendben van-e – fejeztem be helyette, mire ő bólintott. – Köszönöm.
– Legközelebb nem engedlek egyedül sehova.
Halványan elmosolyodtam, majd kerestem egy ragtapaszt, amit Castiel sebére raktam. Szerencsére nem volt nagy, nem is ez, hanem a monokli miatt aggódtam, ami már most sem volt valami szép. Elképzelni sem tudtam, milyen lesz holnapra.
Csendben öltöztünk át, s úgy döntöttünk, elég volt a mai napból, s filmnézés helyett inkább a szobámba mentünk. Egy darabig még beszélgettünk, de amikor a mellkasára fektetett, s a vállamat kezdte simogatni, azonnal elálmosodtam. Ha nem lett volna ott velem, nem biztos, hogy el tudtam volna aludni, de a karjai között biztonságban éreztem magam, s a mai este után biztos voltam benne, hogy bármi történik is, ő biztosan megvéd. Jó érzés volt ezekkel a gondolatokkal álomba merülni.
_______________________________________________
További blogjaim:

6 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszett ez a rész. Izgatottan várom a folytatást.

    VálaszTörlés
  2. Persze, bowlingozni... utalgass csak, és hagyd az olvasóra a piszkos fantáziát... tuti direkt csináltad!:D

    Oh, na akkor talán visszatérünk a gyújtogatóhoz és ahhoz a titokzatos SMS-hez is. Ideje volna...:D
    Egy pasi mellkasa a legkényelmesebb párna a világon :3 Teljesen megértem az azonnali elalvást^^

    xoxo,
    T

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Iiiigen, direkt csináltam. :D Már írás közben is mosolyogtam, mert sejtettem, hogyan fogtok reagálni :D
      Hááát, a gyújtogató még odébb lesz egy picit :D

      Törlés